Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Geometrikus szerkesztésű, világos alapozású edények
az ún. metéltmázas darabokkal, amelyek egészen bizonyosan nem helyi készítmények (2. kép). 64 A másik nagy csoportot a színtelen ólommáz alatt engobozott, valamilyen alapszínre írókával felvitt motívumokkal díszített edények alkotják. Többségük fakópiros agyagból készült, finoman iszapolt, vékony falú termék. Előfordul nagy vasoxid tartalmú, pirosra kiégett, vastagabb falú darab is. Ekkor jelenik meg a fatányértól átvett forma. A sinces edények hajlásszöge és éle jóval tompább az előző típushoz tartozókénál. Amenynyire a töredékekből rekonstruálni lehet, a fennálló falú folyadéktárolók esetében is új formákkal jelent meg az új díszítés. A festés alapszíne legtöbbször sárgásfehér, ritkábban barna, a motívumokat sötétbarna, illetve a sötét alapozásúak esetében fehér kontúrral írták meg. A kontúrok belsejét vörösesbarna és zöld színnel töltötték ki. A második égetéskor a zöld festés néha megolvadt és szétáradt az edény felületét borító, egyébként színtelen ólommázban. Ezért a több zöld díszítést kapott edények máza a második égetés után halványzöld árnyalatot mutat. A díszítés kizárólag írókával (kisméretű, marokba fogható festéktartó cserépedény, melyet úgy képeztek ki, hogy lúdtoll beillesztésére alkalmas kifolyója legyen) történt. Ennek a csoportnak mindegyik alapszínnel két kompozíciós elv alapján szerkesztett típusa van. Geometrikus szerkesztésű, világos alapozásúak Az egyik - amennyiben van köztük kronológiai sorrend, minden bizonnyal a korábbi - csoportba sorolható edényeké a legtöbb vastagabb, szürkéspirosra kiégett agyagból készült töredék. Minden ebbe a csoportba tartozó tálnak széles, vízszintes akasztófüle van. Az alkalmazott motívumok az edény felületéhez képest nagyok. Legfontosabb jellemzőjük, hogy díszük nem összefüggő növényi motívum, hanem kevés, 3-4 elem geometrikus szerkesztésű ismétlődése. A használt ornamensek száma viszonylag kevés, a perem és az alj díszítése meglehetősen állandó. A peremre leggyakrabban íveket alkotó akantuszlevelek kerültek, vagy különböző színkitöltésű ívek, melyek érintkezését leggyakrabban hármas levélkével bővítették. A tálak öblében vagy egy nagy rozetta van (10. kép), vagy a Soproni Olivér által lótuszra visszavezetett motívum osztja négy részre az aljat, és határozza meg az egész edény kompozícióját (3. kép). Mindkettőnek számtalan variációja van. Különösen jellemző a „többszintű" rozetták változatossága. Ennek egy sajátos változata az a középmotívum, aminek egyik alapformáját éppen az egyik Miskolci Mihali feliratos csempének a sarkaiban láthatjuk (1. kép). 65 A rozetta szirmainak 3. kép. Geometrikus szerkesztésű tál vé g eit > azokon tàlnove harmas > tara J 0S (17. század) (Voit Pál szóhasználatában ujjas) motí(Diósgyőr 53.688.102., 53.688.55. Itsz.) vummal ív alakban összekötötték, esetleg 64 Komáromy J., 1964. 76., Czeglédy /., 1986. XXVIII-XXXI. tábla 65 Voit P., 1954. 118.
