Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASSÁG KORAI TÖRTÉNETE
felső sor szőlő egy parcellája „Varga Jánosé, Fazekasné vejié". 51 Mivel a városban minden bizonnyal éltek ekkor fazekasok, azok valószínűleg más családnevűek voltak. A 18. század első felének miskolci fazekasságáról jószerint semmilyen írásos adatunk nincsen. A különböző célból készült összeírások nem jelöltek meg mesterséget, így nem segítenek a fazekasság történetének megismerésében. 1744-ben egy adózók listáján mindössze két Fazekas szerepelt. Egyik - Johannes Fazekas - név szerint, a másik csak mint másik mester - Alter Fazekas. A század közepén különböző célból több telekösszeírás is született, melyeken feltüntették a mesterséget is. Egyiken két Fazekas Márton, Bálint Imre, Korponai József, Leknár János, Szabó Miklós és Somodi István fazekas neve szerepel. 53 Valószínűleg az egyik Fazekas Márton lehetett az 1744-ben emlegetett Alter Fazekas, az 1757/8-ban készült felmérés idején már csak az özvegye élt. Ezen a listán a fentiek mellett „In Fundo Bükkisiano" élt egy Kánya nevű fazekas ember is, aki a céhalapító Kánya György lehetett. 54 Érdekes és jellemző az összeírások pontatlanságára, hogy a céh megalapításának évében, amikor 15 mesterről tudunk név szerint, egy adózókat tartalmazó összeírásban csak három Fazekas neve szerepel: Darabos István, és Görgej Márton a „Czikkó Uccza"-ban, Bálint Imre pedig a „Pijacz Ucca"-ban lakott. 55 A források miatt a mesterség társadalmi tagoltságáról gyakorlatilag semmilyen képünk nem alakulhatott ki. Román János Zemplén megyei forrásokra támaszkodva feldolgozta a fazekasság általános képét a 16-17. században. Megállapításai minden bizonnyal érvényesek Borsod megyére is. Eszerint a 16. század elején szinte minden faluban volt egy-két fazekas, aki rendszerint a készítményeivel adózott. Az adóba fizetett edények összeírásainak és a limitációk tanulsága szerint a termékeik többségét konyhai edény, fazékféle tette ki. Az alapvető használati edényekből önellátóak voltak. A telepásatásokon előkerülő cserépedények színvonala is bizonyítja ezt a falusi fazekasságot. Megállapította, hogy a kisebb településekre vonatkozó adatok sok esetben nem is a kezdetet, hanem a véget jelölik, a kisebb, vagy egy-egy műhellyel rövid ideig listán szereplő helységekben már nem mutathatók ki fazekasok, s a termelés a korszak végére nagyobb, állandóbb gócokra összpontosult. 56 Ekkor jöttek létre az első fazekasközpontok. Zemplén megyében Sárospatak, Homonna, Pazdics és Sztropkó, Borsodban ezen centrumok legnagyobbikái Miskolc és Diósgyőr voltak. Az ízlés fejlődése, az igények megnövekedése, a máz és az álló tengelyű korong 15. századi magyarországi elterjedése 57 segítették a változást. A máz használata szakértelmet igényelt, beszerzése - a díszítéshez szükséges festékekkel együtt - nem volt könnyű, esetleg kifizetődő sem egy falusi mesternek. Tehetsége és képzettsége nem feltétlenül volt elég ahhoz, hogy készítményeivel versenyben maradhasson a díszített termékkel, a konyhai edények terén verhetetlen vetélytárs - a gömöri fazék - jelent meg. A máz alkalmazásáig kevés cserépedényt használtak, s így nem jöhetett létre a mesterségnek olyan mérvű koncentrációja, hogy önálló kézműves iparágként jelentkezhetett volna. Nyilván ez az oka annak, hogy a nagy lélekszámú, élénk kereskedelmi forgalmat lebonyolító Kassán is ekkortájt alakult meg a fazekascéh (Szűcs Jenő szerint 1514-ben az ottani muzeológusok szerint az első írásos említése 1517-ből való, a szabályzatukat 51 Kötél Könyv, 1702. 92. Közreadta: Tóth P., 1986. 52 BAZm. Lt. IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. X.8 f. 53 BAZm. Lt.IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. VI.84.f. 54 BAZm. Lt.IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. VI.72/3.5. 55 BAZm. Lt.IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. VII.73/25. 56 Román J., 1965. 26. 57 Kresz M., 1991. 569.
