Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

ÖSSZEFOGLALÁS

megnőtt a vidéki mesterek száma: a céh 105 éves története alatt bevett 129 céhtagnak kb. a fele volt landmajszter. Ugyanakkor kezdődött meg a mesterek kisebb városokba kiköltözése. Tiszafüreden is ekkor kezdte meg tevékenységét a mázas kerámiát meghonosító, főleg miskolci céhes kapcsolattal rendelkező mestergeneráció. Nem lehetetlen, hogy ez a hirtelen hanyatlás a legfontosabb agyagszerzőhely 1810-es években bekövetkezett elvesztésének is a következménye. A magyar kerámiakutatásban eddig egységesnek vélt közép-tiszai kerámiaművészet tulajdonképpen időben és térben is két különböző kerámiastílus, mely mintegy félezer év alatt ugyanazon a területen fokozatosan felváltotta egymást. A korábbi, az olasz reneszánsz és a keleti motívumokra épült sajátosan magyar, virágos, leveles, virágtöves, fehér alapra zöld-vörös-barnával festett díszítést fokozatos dél felé terjeszkedéssel háttérbe szorította a nála kb. 200 évvel később, a szláv népek és a magyarok által vegyesen lakott területeken - minden bizonnyal habán hatásra is - megszületett kerámiaművészet. A két kerámiastílus váltása azonban az ólommázas fazekasság elhalása miatt nem fejeződött be. Mezőcsátot egyáltalán nem, Debrecent sem érte el. Tiszafüred kerámiaművészetét épp csak érintette. Kompozíciós rendje és motívumai hatottak a hevesi fazekasokra, Ónodon egyenlő arányban díszítették edényeiket mezőcsáti, vagy patakias stílusban. Miskolc fazekassága szinte teljesen a gömöri mázas kerámiastílus hatása alá került, de kimutatható az Ungvár felől Sárospatak által közvetített irányzat jelenléte is. Sárospatak díszítőstílusa északkelet felé mutat. A nagyobb városok fazekasságának 19. század közepén végbement gyors hanyatlásával a mesterek egy része vidéki kisvárosba, falvakba költözött. Miskolcon pl. az 1830-as években kőedénygyár kezdte meg a termelést. Az ólommázas fazekasság vásárlója a parasztság lett, amelyiknek a 19. század második felében rohamosan megnőtt a kereslete a cserépedények iránt. Ez a változás hívta életre Mezőkeresztesen, Ónodon, Szomolyán és Mezőkövesden is a fazekasságot. A céh minőségellenőrzésének megszűnte után egyetlen mérce a vásárlók igénye maradt, a mesterré válás sokkal könnyebbé vált. Mindezek a hatások az ólommázas fazekasság színvonalának rohamos csökkenését eredményezték. A kisebb központok szegények voltak fazekas egyéniségek tekintetében, díszítménykincsük nagyrészt a környező nagyobb központok motívumainak szolgai utánzásában merült ki. A legnagyobb és a legnívósabb díszítést alkalmazó kései központ volt Mezőkeresztes, ahol kiérlelt hevesi stílusú edényeket készítettek. Különlegesek a zöld mázas italtároló edényeik, amelyeknek oldalára gyakran került máz alá karcolt, tömött, sasos levelű virágtő. Hasonló szerkezetű virágtövet festettek a zöld máz alá a mezőkövesdi fazekasok a butelláikra. Színezésükben más ugyan, de szerkezetükben és elemeiket tekintve hozzájuk kapcsolódnak a szomolyai butellák is. Ónodon a közeli mezőcsáti, illetve észak felől ható stílust utánozták. Feltűnően kedvelték a figurális alkotásokat. Edényeiken jól lehet a motívumvándorlást tanulmányozni. E kisebb fazekashelyek jóval a miskolci fazekasság virágkora után jöttek létre, egyedül Ónod mestereire lehetett hatással a megyeközpont kerámiamüvessége.