Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

A márc szó eredetével kapcsolatban legyen szabad megemlíteni egyrészt, hogy okleveleinkben a XIII. század elejéig többször előfordul a latin medonem 'mézsörf jelentésű szó.

113 Másrészt a márc szó valóban nemcsak a Dunántúlon volt egykor ismeretes. Erre utal egy 1787-ből származó debreceni adat, amely márciusi-sert említ.

114 Kassán is 1664-ben márcot és sert árultak. Rozsnyón 1574-ben a márc főzését tiltják meg."

5 Másrészt az 1235-ből származó marchidator es

m az 1464-ből reánk maradt cervisia marcialis,

X[1 valamint a XVIII. század közepéről származó PÁRIZ PÁPAI F. szótárában szereplő martius 'márc, ser' és martium parare 'sert főzni'

118 nem arra utal-e, hogy a középkori s későbbi latinos kultúra is közrejátszhatott a márc szó meghonosodásában? Felvetődik a gondolat, nincs-e kapcsolatban a március hónapnévvel. Ugyanis van olyan adatunk, mely szerint január táján főzték a méhsert, s február végére és március elejére érett erős itallá, s fogyasztásának is az volt a fő ideje.

119 Elmondhatjuk még azt is, ha német eredetű lenne a márc szó, akkor főleg a német lakta városainkban kellett volna ilyen névvel illetni. Azokban pedig alig ismeretes a márc elnevezés. S ha német mesterektől vettük át az italt, miért nem vettük át a nevét is? A szó- és tárgyátvétel ellen szól az is, hogy a mézből és vízből erjesztett italba nem tettek Malz-ot (malátát). A német Malzbier ugyanis malátasört jelent. Viszont a francia eredetnek a törmelékre utaló jelentés-megegyezés nagy támogatója, de mivel nem volt jelentős népi érintkezés, a márc szó francia eredetét továbbra is csak hipotézisként fogadhatjuk el. Mint láthatjuk tehát, a nyelvészeti adatok is arra engednek következtetni, hogy a méhserkészítés még honfoglalás előtti művelődési eleme a magyarságnak. A kölesből, gabonafélékből, esetleg kukoricából erjesztett gyengén szeszes boza

no s a lótejből készített kumisz mellett lehetséges, hogy a méhser is ősi itala a magyarságnak. A terminológia ősisége mellett erre enged következtetni az is, hogy a különböző sörféleségek s közöttük a mézsör más finnugor népeknél is ismeretes. MAURIZIO A. szerint a finnugor népek körében a vepszék, cseremiszek és a mordvinok ismerik és fogyasztják a mézsört.

121 MANNINEN I. 1942-ben megjelent munkájában említi, hogy a finnugor népek közül a votjákoknak nagy jelentőségű itala a sör (sur). Ezek közé tartozik a méhsör (Honigwasser) is. A finnekről és az észtekről azt írja, hogy ünnepi alkalmakkor maguk készítette sört fogyasztanak. A lettek és lívek is foglalkoznak méhserfőzéssel, s már régi krónikáik is megemlítik ezen ősi italukat.

122 A mordvinok és cseremiszek mézsörfogyasztását BYHAN A. is megemlíti: „Ihre Getränke sind Met, Bier, Schnaps."

123 A votják monda szerint a sör készítésére az ördög (Sajtan) tanította meg az embert: „Te ezt a komlót a kádadba tevén főzd meg vízzel és liszttel. Ez a főzet sör lesz..."

124 Egy régi votják varázsige is a sörkészítésre utal: „Ha a komlót alámeríteni bírod, ha követ fönnlebegtetni bírod: ellenséges szellem edd meg idd meg az embert."

125 A Kalevala is említést tesz a 1,3 WENZEL G., 1860-1874. I. 24-27.; FEJÉR G., 1829-1838. VIL 1. 226-228. 114 ECSEDI I„ 1935. 194. 115 BEVILAQUA BORSODY B., 1931. 311-312. "

ö HATOS G., 1877. 166. 1.7 1VÁNYI B„ 1910. I. 235.; MAGYARY-KOSSA Gy., 1931. III. 95. 1.8 PÁRIZ PÁPAI F., 1767. 1. 607. "'BEVILAQUA BORSODY B„ 1931.304. 120 RAPAICS R., 1934. 69., 73-74.; TAGÁN G., 1928. 113. skk. 121 MAURIZIO A„ 1933. 54. 122 MANNINEN I., 1932. 32., 63., 135-136., 160., 248. 123 BYHAN A., 1926. 915-935. 124 MUNKÁCSI B., 1891. 155.; JÓLESZ L., 1960. 37-38.; KÁLMÁNY L„ 1893. 15. 125 LÁSZLÓ Gy., 1944. 294-298.