Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
MÉZESKALÁCSOSSÁG
maszombati iparosok és kereskedők jobbára a magyar piacokat látták el. ' A bártfai sörnek már a XV. században is jó híre volt az egész országban. 1464-ben a török hadjáratok idején a királyi asztalnokmester márciusi sört (cervisia marcialis) kér a bártfaiaktól. 1488-ban olyan jó sört tudtak készíteni, hogy sörért bort küldtek cserébe nekik. 74 TAKÁTS S. említi, hogy 1591-ben a sárosi vár új serfőzője 860 hordó sört és 20 hordó márcot főzött évente. A sör ára hordónként 2 forint, a márcé ekkor 5 forint volt. 75 Körmöcbányán is készítettek méhsert. A város 1601-ben szabályozta az árát: „Azt a méhsert, amit valami hitvány búzából és olyan mézből készít, amely vastag méz után marad vissza, senki ne merészeljen 3 dénáron felül kilajtolni." 1614-ben pedig azt rendelik el, hogy a méz és a met árát időnként meg kell állapítani, s azt ki kell doboltatni. 76 A bécsi udvari kamara a felvidéki erdőpusztítás okainak felderítésére 1652-ben kiküldött bizottsága azt jelenti, hogy különösen az ottani sör- és pálinkafőzőházak részérc vágtak ki igen sok fát. A jelentés szerint csak Besztercebányán 70 sör- és 300 pálinkafőző működött, s termékeiket Török- és Lengyelországba szállították. 77 Selmecbányán a bányapolgárok borméréssel foglalkozhattak. A szegényebbek mézzel kereskedhettek, és méhsört főzhettek, valamint gyertyát önthettek. A XVI. század végén egy Fischer nevű főpap egy szlovák káplánt vend szatócsnak nevezett, mert felesége 2-3 szekér mézet összevásárolt, és több helyen méhsört mért ki. 7ii A Selmecbányái mézeskalácsosok a céh megalakulásától azért fizettek csöbörpénzt (Zubergeld), mert a város engedélyével és a hatóság által megvizsgált cseberrel mérték a mézsört (1686). A céh megalakulása előtt a mézsörrel kereskedő parasztok is bejárhattak a városba a hetivásárokra, sőt hétköznap is. A céh megalakulása után azonban minden igyekezetükkel meg akarták akadályozni a szélesebb néprétegek mézsörfőzését és árusítását. Ezután csak a szombati és vasárnapi hetivásárokra jöhettek be, akkor is csak délelőtt árusíthattak. 79 Kassa jegyzőkönyvében 1623-ból származó bejegyzés szerint a városokban található betegek részére naponként egy-egy átalag mézsört köteles a bíró kiadni. 80 Ugyancsak Kassán 1664-ben panaszt tesznek a felvidéki főkapitánynál, hogy a Czaigházban sok márcot és sert árulnak, s a részeg katonák sok kellemetlenséget okoznak. 81 1713-ban „minden concivis embernek, a kinek értéke vagyon hozzá, szabad volna méhsert főzni és árulni.. ," 82 Az elmúlt évszázadokban azonban nemcsak a felső-magyarországi területeken volt szokásos a mézsörkészítés. Komáromban 1693-ban szabályozták a márc árát: iccéjét 4 krajcárban állapították meg. 1699-ben a városi tanács azt a határozatot hozta, hogy sert vagy márcot olyan napokon, amikor nincsen sokadalom, talpakon vagy a Duna mellett felvont sátrakban nem szabad árulni sem a helybelieknek, sem a vidékről jövőknek. 8 '' Sopronban pl. 1523-ban este 8 órakor meghúzták a sörharangot. Egy órával később senki nem lehetett a kocsmában. A sörharang meghúzásának szokása minden bizonnyal német mintára alakult ki. Ezekben a századokban a dunántúli megyékből Bécsbe is szállítottak márcot. 84 n SAÁROSSY-KAPELLER F., 1902. 34. 71 IVÁNYI B., 1910. I. 175., 180., 235., 302., 389., 461.; MAGYARY-KOSSA Gy., 1931. 111.95. 75 TAKÁTS S., 1917. II. 408-409. 7 '' BEVILAQUA BORSODY B., 1931. 302. 77 MAGYARY-KOSSA Gy., 1929. II. 172. 7S MAGYARY-KOSSA GY., 1931. III. 199. 79 SCHINDLER Gy., 1909. 176-177. 80 MAGYARY-KOSSA Gy., 1931. III. 334.; BEVILAQUA BORSODY B., 1931. 270. 81 BEVILAQUA BORSODY B., 1931.414. 82 KOLOSVÁRY S.-ÓVÁRY K., 1895-1904. II. 2., 381. 13 TAKÁTS S., 1917. 11.418. 84 MAGYARY-KOSSA Gy., 1929.1. 187.; RODICZKY J., 1876. 72.
