Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

Herman Ottó Múzeum a Borsodi Kismonográfiák című sorozatában: DOBOSY László: Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén (1975.); FELD István-Juan CABELLO: A fözéri vár (1980.). Ugyancsak a múzeum támogatta NOVAK1 Gyula-SÁNDORFY György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig (Bp.-Miskolc, 1992.) című kötet munkálatait. CZEGLEDY Ilona monografikus igényességgel dolgozta fel a diósgyőri (Budapest, 1988.), DÉTSHY Mihály pedig a sárospataki várat (Budapest, 1994.). Mint már korábban említettem, csak a Herman Ottó Múzeum két évkönyvében legalább 60-80 építészettörténeti és műemléki tanulmány jelent meg. Ezek mindegyikét - természetesen - nem említhetem; csupán a témákat és a szerzőket, illetőleg a megjelenés évét sorolom fel. Hazánk északkeleti régiója igen gazdag jobbára középkori eredetű templomokban és kolostorokban: ezek feltárása és felújítása az elmúlt évtizedekben nagy erővel folyt. Az idevonatkozó kutatásokról: miskolci avasi templomot (BODO S., 1972.; GYULAI É. 1994.), a miskolc-tapolcai apátságot, a Mindszenti templom és kálvária dombot (DOBROSSY I. és KÁRPÁTI L., 1988., 1991.); kurityáni pálos (CZEGLEDY I., 1988.), a sárospataki trinitárius kolostort (DÉTSFIY M., 1981.), a szalonnai (LESZIII A., 1957.), a zubogyi templomot (FELD I., 1981., 1985.) dolgozták fel. Komplex műemléki feldolgozás és felújítás eredményeit írták le többen 1980-ban Tornaszentandrásról, 1981-ben a szalonnai, 1991-ben pedig a rudabányai templomról. A háromszög alaprajzú kápolnákat 1957-ben, a négyszögletes záródású középkori templomokat 1963-ban publikálta az említett évkönyvben KOZÁK Károly. JOÓ Tibor 1973 és 1986 között a következő épületek (intézmények) történetét dolgozta fel: Pálos-piarista templom és kolostor, Sátoraljaújhely, diósgyőri, sajóládi, és Gönc melletti pálos kolostor, szikszói, rásonysápberencsi és abodi templom. Ugyancsak JOÓ Tibor régiónk számos kastélyának történetét is feldolgozta (HOMÉvk., XXVII-XXIX/1991., HOMKözl., 17/1978-79.). A várak feltárásával kapcsolatban szeretnék még megemlíteni néhányat. Leírták a kácsi lakótornyot (PARADI N., 1982.), a sárospataki vár ábrázolását egy habán edényen (KATONA I., 1965.), az abaúji és borsodi földvárat (NOVÁKI GY., 1993.), a regéci várat (JOÓ T., 1977.) és a gönci Amadé-várat (DÉTSHY M., 1969, 1975.). Több megyei vár, kastély és templomról füzet jelent meg a Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára című sorozatában is. A templomok berendezéséről, festett bútorzatáról és mennyezetéről, valamint kegytárgyairól ugyancsak több könyv és tanulmány jelent meg. Itt csupán a szerzőket említem meg: TAKÁCS Béla, BATÁRI Ferenc, SZABADFALVI József, DOBOSY László. A tematikus felsorolások végén a művészettörténeti kutatásról kell még összegzést adnom. Az első szakmai információkat idevonatkozóan a város és a múzeum tragikus sorsú kutatójától, ZSADÁNYI Guidótól kaptuk. A megye képzőművészeti helyzetét, képtárait és képzőművészeti irodalmát 1963-ban adta közre (HOMKözl., 5.); a századelő országos felvidéki vándorkiállításait 1964-ben (HOMÉvk., IV.); az első miskolci képzőművészeti kiállítást 1964-ben, a miskolci múzeum képtárát 1966-ban dolgozta fel (FIOMKözl., 6., 7.). A képzőművészet történetének kutatása jobbára az utóbbi negyedszázadban lendült fel, valójában akkor, amikor a Herman Ottó Múzeum művészettörténészeket alkalmazott és kialakította Képzőművészeti Osztályát. A meghatározó egyéniség e területen VÉGVÁRI Lajos professzor volt, aki nemcsak a figyelmet irányította a Miskolci Művésztelepre és a miskolci festészetre, hanem segítette fiatalabb kollégái tudományos tevékenységének kialakulását. VÉGVÁRI Lajos áttekintette a Miskolci Képtárat (Miskolc, 1975.), a múzeum által megörökölt értékes Petró-gyűjteményt (Miskolc, 1989.); kiállítási