Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI UNIVERSITAS - Gondolatok a magyar felsőoktatás jövőjéről Miskolcon különös zengése van ezeknek a szavaknak: bölcsész, bölcsészképzés, bölcsészegyetem. Közel egy évtizede, különböző időpontokban, különböző helyeken és különböző közösségekben találkoztam az ötlettel, a terebélyesedő gondolattal (mozgalommal), olvashattam róla az országos és a helyi sajtóban, hallhattam róla rádióban, sőt parlamenti interpellációként is. De mint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanára éveken át nem kerültem közvetlen kapcsolatba a megvalósulás két útjával. 1992 júliusában azonban a Miskolci Egyetem Történettudományi és Művelődéstörténeti Tanszékének tanára lettem. Még ugyanezen év őszén a régió felsőfokú oktatási intézményei és kutatóhelyei megalapították az ÉszakMagyarországi Universitas Egyesülést, amelynek Igazgatótanácsába egyetemünk Farkas Ottó rektorhelyettest és e sorok íróját delegálta. Miután a szerződő intézmények az Universitas Igazgatótanácsának első elnökévé választottak, közvetlen kapcsolatba kerültem a magyar felsőoktatás helyzetével, gondjaival, útkeresésének sokféle elképzelésével, természetesen elsősorban a régió intézményeinek problémáival. Ezen írás azzal a céllal született, hogy tárgyilagos információkkal szolgáljon a helyzetről, az érdekekről és törekvésekről. Természetesen nem foglalkozhattam minden felvethető problémával, szemezgettem csak a legfontosabbak közül, abban a reményben, hogy az itt érintett ügyekről más is megszólal majd. A felsőoktatási törvényt pedig nem tudtam megvárni, ki tudja társtörvényeivel együtt - mikor születik meg, és a több mint ezer benyújtott módosító javaslat kapcsán hogyan alakul. Az előzmények Egyetem és universitas - úgy tűnik - szinonim kifejezések, mégis újabban markáns jelentéskülönbségei alakultak ki. A tudományegyetemek (nemzetközi kifejezéssel universitasok) Európában tulajdonképpen a középkorban alakultak ki és általában négy karral rendelkeztek: teológia (eredetileg katolikus, majd ritkán, pl. Debrecenben református teológiai kar), yogi kar, bölcsészettudományi kar (ide tartozott a természettudományi oktatás is) és orvostudományi kar. Ez volt tehát a hagyományos európai egyetem, amely a tudományok egyetemességét (universumát) foglalta össze. A többi felsőfokú oktatási intézmény, közöttük pl. a műszaki és a művészeti intézmények csak jóval később, többjük csak a 18-19. század folyamán alakultak vagy terebélyesedtek ki. A magyar és a kelet-európai egyetemek életében alapvető változást a második világháború végeztével, a szovjet megszállást követő oktatás- és tudománypolitika hozott. Felszabdalta a hagyományos rendszerű tudományegyetemeket. A teológiai karokat viszszaadták az egyházaknak. Az orvosi karokat önállósították, önálló orvostudományi egyetemekké váltak, s egyidejűleg az egészségügyi kormányzat fenntartása és irányítása alá kerültek mint gyógyítással is foglalkozó intézmények, klinikák. A jogi karok számát pedig csökkentették, Debrecenben pl. megszüntették, azt tartván, hogy minek az a sok