Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

Babaforma A karcagi mézeskalácsos asszonyok a tészták készítése mellett még ezelőtt 8-10 esztendővel is rendszeresen foglalkoztak cukorka készítésével is. Készítettek égetett, kámforos, málnás és mézcukrot. A cukorkát darabszámra árusították. Vásározásuk során cukorkájuk főleg Kisújszálláson, Kunmadarason, Püspökladányban, Kábán, de főleg Karcagon volt igen kelendő. A legutóbbi évekig a vásárok voltak a kereskedelmi élet szinte legnagyobb alkalmai. A mézeskalácsosok is készítményeiket leginkább vásárokon árusították. A karcagi mézeskalácsos asszonyok is rendszeresen eljártak a környékbeli vásárokra. Leggyakrabban Debrecenbe, Kábára, Hajdúszoboszlóra, Püspökladányba, Földesre, Kisújszállásra, Nádudvarra, Kunmadarasra, Mezőtúrra és Túrkevére jártak el. A vásárokra vagy saját szekerükön, vagy fogadott szekéren mentek. Az árut hatalmas vásári ládákban szállították. A vásárokon sátrakban árusítottak. A karcagi mézeskalácsosok legkedveltebb vásárhelye a debreceni vásár volt. A vasárnap kezdődő vásárra már csütörtökön este elindultak, s pénteken a reggeli órákban érkeztek meg. Délután már ki is pakoltak. „Szombaton csak csengett, lengett" - mondják a karcagiak. A vásár csak délután kezdődött, és három-négy napig tartott. Szerdán este indultak szekerükkel haza. Szívesen emlékeznek vissza ezekre a vásárokra. Ma már valóságos legendákat mesélnek a debreceni vásárokról. Azt mondják, hogy volt olyan vevő, aki egy-kétszáz pengő értékű árut is vásárolt tőlük, s ezeket küldte ajándékba külföldi ismerőseinek. Debrecen város lakossága is nagyon szívesen vásárolt a karcagi mézesektől. Összegzésképpen megállapíthatjuk a következőket: Karcagon a mézeskalácsosság a nők munkája volt. Munkájukat lényegében háziipari keretek között végezték és végzik ma is. Nem vették át a tipikus mézeskalácsos-munkaeszközöket s ezzel kapcsolatban a mézeskalácsos terminológiát, a munkafolyamatokat, eszközöket jelző műszavakat sem. Az általános mézeskalácsos terminológiából csak a bekavarás, ejzolás műszavakat ismerik, de nem nevezik valgemek a nyújtófát, nem mondják lengolásnak a nyújtást, nem ismerik a gyúró brehpad elnevezését. Nem ismerik a tokni, forsunk, bilét, ceig, sper, mászli, nohzám stb. szavakat és elnevezéseket, amelyeket a magyar mézeskalácsos központok mesterei ma is alkalmaznak. Formaanyaguk is - mondhatnánk - igen szerény és egyszerű. A nők az egész mesterség jellegét, munkatechnikáját a saját házi munkájuknak megfelelőre hangolták át. Nem szakadt el a karcagi mézeskalácsosság a paraszti munkától sem. A mézestészta készítése mellett állandóan foglalkoztak a mezőgazdasági munkával is. A mézestányér formája Karcagról