Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS

Kézenfekvő egy másik összevetés is: az alföldi víz menti teleltetés hasonlóságot mutat a transzhumáló pásztorkodás teleltetési módjával is. Gondoljunk itt pl. a Kárpátok román pásztorainak teleltetésére a Duna-delta vidékénél, az Al-Duna mellett, vagy akár Moldvában a folyók mentén, vagy akár a bihari és békési Sárréten. Évek telvén és többszöri végiggondolás után mégis az eurázsiai pusztai pásztorkultúra hagyományaival érzem a genetikai kapcsolatot a magyar pásztorkultúra eme sajátosságának. Legyen szabad azt is megemlítenem, hogy elavultnak érzem a nomadizmus kategorizálását is: elmosódnak a határok a nomád és félnomád között. Az adatok sokasága bizonyítja, hogy ahol arra az éghajlati viszonyok lehetőséget biztosítanak, az ún. nomád népek is foglalkoznak némi növénytermesztéssel, gyűjtenek némi takarmányt, legalább a fiatal és a fejős állatok részére, illetőleg téli szállásaikon találhatók egyszerű fallal körülvett karámok, sőt félereszes aklok is. Történeti és recens adatok igazolják, hogy nem nagy időintervallumok telvén - a régi szóhasználat szerint - a „nomádok" téli szállásaikon termesztenek valamilyen növényt, majd valami rászorítja őket arra, hogy felhagyjanak vele.'

9 Feltételezhető az útleírók v. kutatók megfigyelésének pontatlansága is. B) A nyírségi juhászok évi legeltetési rendje pedig nagy hasonlóságot mutat az Európa magashegyi területein fellelhető havasi pásztorkodásával annyi különbséggel, hogy itt nem a hegyek erdőhatáron felüli legelőin vannak a nyári szállások. A Nyírség falvaiban azokat a, legtöbbször szegény parasztokat, akik - meggazdagodás reményében - juhot vásároltak össze és juhászaira adták a fejüket, magatarti juhászoknak nevezték. 100-200 juhukat maguk pásztorolták, esetleg fiuk segített nekik. Tekintsük végig életüket tavasztól: a Nyírség területén igen sok volt a földbirtok, a falvaknak viszonylag kis határ jutott, a parasztbirtokoknak kevés földjük volt. A 19. században nagyon sok legelőt feltörtek és bevetettek. A juhtenyésztő gazdák még ott is kiszorultak falujuk legelőjéről, ahol esetleg korábban volt helyük. Legelőt tehát tavaszra és kora nyárra kellett biztosítania, mert otthon saját határukban, vagy nagybirtokon, a gabonatárolók felszabadulása után, már szívesen látottak voltak, ha kosarazták - tovább helyezhető karámjaikkal trágyázták - a gazda földjét. Gyakran megesett, hogy kora őszszel ismét visszahajtották a bérelt gyeplegelőre, de a kapások betakarítás után már ismét járhatták falujukban az egész határt. A nyírségi vándorjuhászok a telet otthon, falujukban töltötték. Itt jobb-rosszabb, de fedeles építményben helyezték el a juhokat és takarmányozásukról is gondoskodtak. Leszögezhetjük már most is, hogy a vándorjuhászatot - beleértve a már említett út menti legeltetést és az ún. felestartást is, a legelőhiány okozta. Ha akadt otthon, vagy közvetlenül a közelben bármilyen legelő, sohasem vándoroltak el. Ez nem feltételezés, erre számtalan példát tudunk említeni gyűjtéseinkből. Nyaraltató területeik között a legfontosabb a Hortobágy puszta volt, annak is északi és északnyugati tájai. Adtak itt ki bérbe legelőt a nagy határú falvak, földbirtokosok, igen gyakran pedig az egri római katolikus érsekség birtokain is. Jelentős volt - továbbá - az elvándorlás Bereg megye, Bodrogköz, Ung, Zemplén és Bihar megye olyan községeibe is, ahol volt „kiadó" legelő. Ha kedvező volt számukra, évekig is eljártak ugyanoda, de ha valamiért változtattak, jobbára már ősszel felkeresték a tulajdonost és lekötötték a legelőt. A nyári legelőkre már április elején, közepén, de legkésőbb május elején elindultak. A juhászok általában egyedül nyaraltattak, megesett azonban, hogy ketten együtt béreltek legelőt. A régi állathajtó utakon vagy dűlőutakon terelték juhaikat. Az állatok szét19 SZABADFALVI J., A nomadizmus és növénytermesztés kérdéséhez. ARATOR. Dolgozatok Balassa Iván 70. születésnapja tiszteletére. Szerk. BALÁZS G. és VOIGT V. Bp. 1987. 61-68.