Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS

Átányból a falusiak nyáját.

62 Az egri érsekség dél-hevesi birtokairól, Maklárról, Füzesabonyból, Szihalomból és Mezötárkányról Bélapátfalvára tereltek fel makkra sertés- és juhnyájakat.

63 Újszentmargitáról (Hajdú m.) káptalani nyájakat Miskolc és Szikszó vidékére októbertől egy fél évre hajtottak el.

64 A Bódva völgyébe Sajógalgóc, Ragály határába a Hortobágy mellékéről: Újtikosról (Szabolcs m.) és Dél-Borsodból, Szalonnára; az „Alföldről", valószínűleg Borsod m. déli, sík területéről fogadtak ősszel sertéskondákat.

65 A Zempléni-hegység is szolgált az alföldi községek nyájainak makkoltató helyül. A Hernád-völgyi Fonyban „alföldi", Baskón bodrogkeresztúri,

66 a hegység keleti lankáin, a Hegyközben rétközi községek (Kék, Ibrány stb.) kondái híztak.

67 A Bodrogköz egyes községeiből is felvertek bérelt erdőkbe sertéseket makkra a szomszédos hegyes területekre.

68 Kesznyétenből az ugyancsak Zemplén megyei Tőketerebesre hajtották fel makkra egykor az uradalmi kondákat. Zemplén megyébe makkos erdőbe távolabbi területekről is eljártak makkra. így pl. Derecskéről (Hajdú m.) is. Mikulás Mihály 1951-ben Balmazújvároson volt számadó kondás, 1928-1939 között Derecskén, a Morgó nevű tanyán, bérlőknél (Listyán) szolgált. Az 1938-as évek végén a bérlő sertéseit Homonna és Szima határában makkoltatták. A sertésmakkoltatást 1951-ben a következőképpen mondotta el:

6 Mikor a tarlót feltörték, lementünk a határra, Homonnára és Szimára. Itt vótunk 2-3 hónapig míg a hó le nem esett. A disznó makkon meg patakvizen élt, mi meg tarisznyán... A legeltetés nem úgy megyén az erdőben mint a legelőn. Részleges legeltetés volt itt. Egy részt kivettünk oszt azt legeltettük, ahogy kopott a makk úgy fordítottuk a jószágot másfelé. A mai kondás már nem tudna makkon legeltetni. Azért nem tudna, mert ő azt nem tapasztalta meg. Ahogy a disznó hallja, hogy hullik a makk... arra megyén. Nekem pedig ki kellett számítanom, hogy ha megyén meddig lakik jól félhasra, és mikor jóllakott, akkor visszafordítom azon a nyomon améken elindult. Ezt azért kell csinálni, mert ahol elmegy a nyáj ott a lábával kitúrja a makkot és csak azon a nyomon visszafelé hajtom akkor eszi fel a jószág. Vót ott kint egy főd kunyhónk a disznónak meg szabad állás... A kunyhóban fűből volt az ágy amire széna volt téve és ezen aludtunk. Bundával takaróztunk. A kunyhóban volt szűr, tarisznya, bunda, vasfazék. A hegyen nem botunk vót, hanem kondásbaltánk. Mivel sok volt a vad és ezek ellen védekezni kellett. Igaz, volt hatlövetű forgópisztolyunk is, a balta azért nélkülözhetetlen volt. A kondásbalta ki volt élezve jó élesre és olyan hosszú a nyele, hogy amikor mentünk mint sétabotot is lehetett használni. Azonkívül a balta azért is kellett, hogy a fát, amit eltüzeltünk, legyen mivel összevágni. A vaddisznó, ha közé ment a mifajtánknak, nem állhatta a mi fajtánkat. A mi fajta disznónk röfögött, visított, szaladt szerte széjjel ha már messziről meglátta. Az nem igaz kérem, hogy a mi fajta disznónk a vad disznóval búgott volna, mert egy vad süldő a legerősebb kant is elzavarja. A koca meg nem állt meg semmi pénzért a vadkan előtt. A vadkant 2-3 kutya már el tudta zavarni, ... ami igaz, igaz, mi sem szívesen közelítettük meg. Ijesztettük a pisztollyal, de ez nem sokat ért neki, mert nem félt az. Mikor a hó leesett a farkas koma is meglátogatott bennünket, közel nemigen merészkedett. A falkás 62 FÉL E.-HOFER T., 1961. 138, 199. 63 PALÁDI-KOVÁCS A., 1965. 51. 64 Saját gyűjtésem 65 SZABADFALVI J, 1963. 136-137. 66 SZABADFALVI J., 1968. 67 KISSL., 1961. 179,372,383,392. fi8

KISS K, 1896. 53. 69 FARKAS J., é. n. 17-20.