Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

ADATOK A KARCAGI MÉZESKALÁCSOSSÁG NÉPRAJZÁHOZ A mézeskalácsosság évszázadokon át igen elterjedt és közkedvelt kisipar volt. A vásárok és búcsúk, tehát hagyományos összejövetelek és népünnepek alkalmával árusított mézeshuszárt és szívet nemcsak a fiatalság, hanem az idősebbek is szívesen vásárolták. Évszázadokon át a mézeskalács azon kevés „művészi alkotás" közé tartozott, amely minden falu legkisebb viskójába is eljutott. A korábbi századokban is éltek és dolgoztak Magyarország területén mézeskalácsosok. Brassó város mézeskalácsosai Sándor moldvai hercegnek 1564-ben adott ajándékai közül nem felejtették ki a mézeskalácsot sem.

1 Besztercebányán - az 1382. évi számadási könyvek tanúsága szerint - már több mézeskalácsos dolgozott.

2 Magyarország területén a XV1-XVII. század fordulójától kezdenek érdekeik védelmére céheket alapítani a mézeskalácsosok, valószínűleg német vagy osztrák hatásra. 1619-ben Pozsonyban alakult meg az első magyarországi mézeskalácsos céh.

3 Ennek hatására a felvidéki városokban - Besztercebányán, Bártfán, Kassán, Eperjesen, Nagyszombaton - még a XVII. század folyamán megalakulnak a mézeskalácsos céhek.

4 A lőcsei mézeskalácsosok a XVII. században már élénk kereskedelmet folytattak Lengyelország felé. A XVII. század végén Kassa, Eperjes, Rozsnyó és Rimaszombat mézeskalácsosai a hazai piacokon versenyeztek egymással.

3 A tiszántúli mézeskalácsosok - eddigi tudásunk szerint - a XVIII. század elejétől kezdenek céhekbe tömörülni. A debreceni mézeskalácsosok 1713-ban kaptak alapszabályzatot is tartalmazó kiváltságlevelet a várostól, majd ugyanezt a céhlevelet - némi módosítással - 1726-ban III. Károly erősítette meg.

6 A XVI. századi szakácskönyvek is bőséges adatot nyújtanak a mézeskalács készítmények úri konyhákon való alkalmazásáról és az önálló mézeskalácsos mesterek működéséről. Az erdélyi fejedelem főszakácsmestere a XVI. század folyamán a következő módon írta le egy étel elkészítési módját: „Az galóczának is beli kivetésével, besózásával úgy élj, mint ide fel megmondtam. A levet amikor meg akarod csinálni, jó bort, mézes pogácsát hozass; az mézes pogácsát szép vékonyan metéld a borban, mézet is vess reá, főzd meg azt erősen, hogy a szitán által verhesd, apró szőlőt moss, mandolát tisztéts, almát vágj reá, sáfrányozd, borsold, fahéjjazd meg, így főzd ezt a levet; mikor fel akarod ereszteni, őssd ki a sóból, s az mely leve az tűznél fő rázd abban. Minden szerszámát, valami hozzá kívántatik add meg. Immár add fel."

7 1 RODICZKY J., A méhről való ismereteink. Bécs, 1876. 72. 2 SŐTÉR K., A méh és világa. Bp., 1908. I. 58. 3 BÁTKY Zs., A magyarság néprajza. Bp., 1941. I. 261. 1 HOUDEK I., Cechovnictov na Slovensku. Tur c. Sv. Martin, 1943. 1 13. 5 RODICZKY J., A magyar méhészet múltjáról. Bp., 1892. 19-20. 6 SZABADFALVI J., A debreceni mézeskalács. Alföld, V. 1954. 4. 7 RADVÁNSZKY B., Régi magyar szakácskönyvek. Bp., 1893. 136.