Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS

A tölgyesek kialakulása az Alföldön és az alacsonyabb hegyekben a Würm III. korszakra nyúlik vissza, s ezt követően, az i. e. 5500-2500 évben terebélyesedett ki. A bükkösök ezután növekednek meg s elsősorban a hegyvidékeken kezdik háttérbe szorítani a tölgyeseket, majd lehúzódnak az Alföldre is. Az Alföld egyrészt mocsaras területein a mocsári tölgy díszlett, de a steppés területeken is honos volt a tölgy. Az intenzív földművelő gazdálkodás kialakulása előtt az Alföld a ligetes steppék területéhez tartozott. Az erdős steppe egykori növényföldrajzi helyzetét őrzik az Ősmátra karsztbokorerdői és az Alföld pusztai tölgyesei. Magyarország mai területén három magassági erdőzónát különböztetünk meg: 1. Erdős puszták öve: Területe az Alföld, a Középhegység és a szigethegyek déli és keleti lejtője. A homokon tölgyes (Convallario-Quercetum vagy Festuco-Quercetum), a löszön tatárjuharos tölgyes (Aceri tatarico-Quercetum) az uralkodó erdőtakaró. - 2. A zárt tölgyesek öve: Zónális társulásai lehetnek cseres tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), lehetnek esetleg mészkedvelő tölgyesek és alacsonyabb, melegebb, szárazabb régiókban (250-500 m), vagy gyertyános tölgyesek (Qulrco petraeae-Carpinetum) főleg a magasabb, hűvösebb és nedvesebb régiókban (250-600 m). -3. A bükkösök öve: Az 550-600 méteren felüli hegyvidékeken egészen a tetőkig emelkedik. Elsősorban a Börzsönyben (töredékesen a Mátrában), a Bükkben és a Sátorhegységben a montán bükkösök (Aconito-Fagetum) az uralkodók, de előfordul az Alpokalján és a Dunántúlon is.

18 Az Alföld keleti peremvidéke, elsősorban a bihari és békési táj évszázadokkal korábban alapvetően más volt mint napjainkban. Bihar megye nyugati részét a Nagysárrét foglalta el vízfolyásokkal, nádas, rétes rónákkal, amelyeket néhol mocsári tölgyesek színeztek. A keleti, hegyes részeket pedig tölgyesek, cser- és bükkösök fedték. Az 18701880-as években Bihar megyét 519 559 hold erdő fedte. Ebből bükk (és más lomberdő) 291 452, tölgyes 313 896 és 14 209 hold fenyő volt. A megye makkolásra alkalmas erdőiből 300 543 hold egyházi tulajdont képezett. Erdőkben leggazdagabb a belényesi járás volt (122 333 hold), de nagy bükkerdők fedték a Réz hegységet is.

19 A XIX. sz. végére az erdőterület már 478 907 holdra csökkent. A Hajdú megyével határos részeken sok a mocsári tölgyes (Quercus robur).

20 A Debrecentől délre eső homokbuckákat a XVIII. századig összefüggő tölgyerdők borították, amelyet csak itt-ott tarkított egy-egy jobbágyfalu. Az erdő keskeny sávban lehúzódott Hencidáig, s a Berettyó völgyében szakadt meg. Kelet felé, az Ermellék irányában ez az erdőség kapcsolatban volt Erdély szomszédos hegyeinek erdőivel. A Berettyó felső völgyét szegélyező hegyeket is tölgyesek borították. A rézalji tölgyesek ugyancsak összeköttetésben álltak a Cserhát (az Ér és a Berettyó közötti terület) erdőivel.

21 1692-ben egy összeírás Szentimre, Bagamér, Köbölkút és Nagyléta határában említ makkos erdőt (habet silvam glandiferam)."

2 Kismarja, Bojt, Váncsod között már csak a határnevek őrzik az egykori makkos erdők emlékét, amelyeket a XVII. századtól kezdve folyamatosan kiirtottak.

23 A Berettyó és a Sebes-Körös között, Hencidán volt a legnagyobb összefüggő tölgyes. Innen kisebb-nagyobb megszakításokkal Bojton, Bedőn át Artándig húzódott, s innen a Sebes-Körösig áthatolhatatlan rengeteget alkotott. A XVIII. században Berckbö18 SOÓ R., 1964. 87-97. 19 K. NAGY S., 1886. 19, 37-38. 20 BOROVSZKY S, 1901. 253, 317. 21 JAKÓZs., 1940. 7. skk. 22 MEZŐSI K., 1943.48,224. 23 HUNYADY F, 1936. 29-30, 142.