Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG
meghúzódó 315 lakosú, ugyancsak magyar község, Arka népe is jórészt földműveléssel foglalkozik. Jellegzetes kisbirtokos falu, a társadalmi rétegződés viszonylag kicsi, zsellérsorban alig néhány család élt. Igen jó földje a Hernád völgyébe húzódik ki, kisebb erdője szinte minden gazdának volt. A földművelő és a ápikus hegyi falvak között az átmenetet legjobban Arka képviseli. Gazdasági és társadalmi tekintetben némileg hasonló a helyzet a 698 lélekszámú Baskó esetében is, bár itt jelentősebb szerepe volt megélhetésük biztosításában az erdőnek. A hegység belső területének egyik legjellegzetesebb községe a 350 lélekszámú Mogyoróska. A lakosság hegyoldalakon meghúzódó kevés és kies szántó mellett igen jelentős erdővel is rendelkezett, s lényegében ez utóbbi biztosította létalapjukat. A hasonló helyzetű és nagyságú, 354 lakost számláló Regéccel együtt, lakói régen a regéci váruradalom jobbágyai voltak. Azonban míg Mogyoróska eredetileg ruszin telepítésű, addig Regéc magyar falu. A hegység közepén, egy hosszú, keskeny völgyben húzódik meg, az egymástól 2-3 kilométernyire eső, három kis szlovák falu, Ohuta, Középhuta és Ujhuta, amely 364 lakosával újabban Háromhuta néven alkot közigazgatási egységet. Földművelésre alkalmas földjük alig van, lakói erdei munkából élnek, illetőleg az 1920-ig fennálló üveghutában dolgoztak. A múlt század közepén már PESTY Frigyes is azt írja róluk, hogy erdőirtással, ölfavágással, fafeldolgozással foglalkoznak, s ablakosként, valamint faeszközök árusításával Nyíregyháza, Debrecen és Nagyvárad vidékére is eljártak. 50 A tenyérnyi földek megművelésével - hasonlóan vidékünk más szlovák falvaihoz (Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta) - jobbára az asszonyok foglalkoztak/ 1 Egy-egy tájegységet általában azért választunk ki monografikus kutatásra, mert annak kultúrája viszonylag egységesnek tekinthető (Göcsej, Kalotaszeg, Balatonvidék, matyók stb.). A Zempléni-hegyvidék középső része e tekintetben nem mondható egységesnek. A kultúra egységét megbontja az állandóan alakuló földrajzi környezet. Az ember természetalakító munkája nyomán, főként az intenzív földművelő kultúra előretörése kapcsán megváltozott a vidék külső képe. A 19. század folyamán a hegység erdőiből irtással újabb területeket ragadtak el, s a nyugati lejtőkön a korábban Göncig, sőt Kassáig felhúzódó szőlőkultúra a behurcolt peronoszpóra következtében elpusztult. A Hernád völgyében - mint már említettem - a gazdasági élet alapja a földművelés, míg minél beljebb megyünk a hegység belseje felé, annál jobban adja át a helyét az erdőhöz kapcsolódó fakitermelő, állattartó és gyűjtögető életmódnak. Hozzájárul a népi kultúra tagozódásához, másrészt a jobbára 17. században meginduló ruszin, a középkori betelepítés utáni újabb német (Rátka, Flercegkút, Károlyfalva), szlovák (Hollóháza, Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta) betelepülés, illetőleg szervezett betelepítés. 52 A Zempléni-hegység népe nem is alkot önálló etnikai csoportot. Hagyományos kultúrája nem őriz elegendő önálló, más területektől elkülönülő elemet. Inkább összekötő kapocs az Alföld s a hegyvidék, konkrétabban az Északi- és Keleti-Kárpátok kultúrája között. Ennek kialakulását egyrészt földrajzi helyzete, másrészt történeti fejlődése is elősegítette. Itt elsősorban a 16-17. századi nagy népkeveredésre, a török hódoltságot követő demográfiai átrendeződésre, illetőleg a Rákóczi-szabadságharc leverését követő évtizedek nagy átépítésére gondolok. 50 PESTY F., Helynévgyüjtés. Abaúj megye Pest, Széchenyi Könyvtár. Kézirat. 51 Az előbbiekben felsorakoztatott adatok a következő munkákból származnak; Borsod-AbaújZemplén megye fontosabb statisztikai adatai, 1956. Miskolc, 1957.; FÉNYES E., Magyar Országnak ,s a* hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja... Pest, 1837-1841.; FÉNYES E., Magyarország geográphiai szótára... Pest, 1851. 52 FÉNYES E., id. munkái; BALASSA 1., Néprajzi Feladatok a Hernád és a Tisza között. Sárospatak, 1960. 3.
