Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke részben már az 1950-es évek végén áttette kutatási területét a Zempléni-hegység belső falvaira. Valamikor az évtized közepén egy nagy feltáró expedíciót tettünk. Vasúttal utaztunk el a korláti állomásig, ott felvettük hátizsákjainkat és a közúton indultunk el kelet felé. Áthaladtunk Korláton, Fonyon, majd pedig elindultunk a nyereg felé, amelyet jégkori lavina kőhordaléka övez. Abban az időben ezt a határrészt még legelőnek használták, következésképpen a bokrokat irtották, a terep tehát jól áttekinthető volt. (Ma már lassan beerdősödik.) A tetőre érve nyílott ki a kis belső medence, szemben a regéci vcir romjaival és az egykori két szolgáltató jobbágyfalu, Mogyoróska és Regécke, ahogyan a helyiek mondták. Később is jobbára Mogyoróskán ütöttük fel szállásunkat, és innen jártuk be a környező falvakat. Az első expedíció alkalmával a lányokat parasztházaknál szállásoltuk el, a fiúk pedig a falu központjában, a kocsmával szemben egy csűrben aludtunk. A megtakarított szálláspénzből négy libát vásároltunk, amelyet megsüttettünk és este, a fáradságos út után, ez expedíció tagjai vidáman elfogyasztottak. Nem volt zavartalan a csűrben alvás sem. Hajnaltájt, a nyitott ajtón át bejött egy másfél-két éves csikó, és enni kezdte a szélső alvó, Gunda Béla alól a szénát. Én arra nyitottam fel a szemem, hogy a nem nagy gyakorlati érzékkel megáldott főnököm hessegetéssel próbálja elzavarni a szörnyet. Egynapi tájékozódás után, a vár mellett, ugyancsak gyalogosan mentünk át a három Hutáiba, majd egy-két nap után ugyancsak gyalogosan Sárospatakra. Kb. jó másfél évtizeddel később ezt az utat kamaszodó nagyobbik fiammal fordított sorrendben megismételtük. A tanszék tanárai és diákjai több mint tíz éven át dolgoztak rendszeresen a Zempléni-hegység falvaiban. Rengeteg cédulás adat és fotónegatív került a tanszék archívumába, jó része azóta is ott alussza álmát. Nagyon sok szemináriumi dolgozat, pályamunka és szakdolgozat íródott innét. Innen írta IKVAI Nándor, az első debreceni diplomás etnográfus doktori értekezését Földművelés a Zempléni-hegység középső részén c. könyvét, amelyet a tanszék sorozatában, a Műveltség és Hagyomány IX. kötetében adtunk ki. Éveken át szorgalmaztuk egy Zempléni-monográfia, vagy legalábbis egy tanulmánykötet megjelentetését, főnökünk ennek lehetőségét azonban sohasem teremtette meg. Ezért, már Miskolcon, a múzeumban dolgozván adtuk ki az egyetlen tanulmánykötetet a területről Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (Miskolc, 1981) címmel. Még az 1950-es évek közepén először e tájon Erdőbényén a kádárokat tanulmányoztam. Lavotta Géza barátom szüleinél kaptam szállást, és Géza segítette a kapcsolatteremtést. Két tartalmas gyűjtés után tetemes anyagom gyűlt össze, érdekes, hogy ezt a mai napig nem publikáltam. Később, a Szatmárban megkezdett méhészeti kutatásaimat folytattam, szerencsére itt is szép archaikus anyagot találtam. Idevonatkozó tanulmányom még akkortájt megjelent. Folyamatosan gyűjtöttem az anyagot a terület állattenyésztéséről, ebből csak a sertéstenyésztést, makkoltatást írtam meg. Vizsgáltam a Mogyoróska és vidéke szőtteseit is, különösen a surcok szövegeinek és betűinek megalkotása keltette fel érdeklődésemet.