Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

NÉPMŰVÉSZET

fel lehet ismerni, mivel az egy típusú díszítőelemek teljesen egyformák, míg a szabad kézzel való megfonnál ásnál minden ornamens más és más formájú és nagyságú. A rátétes díszítő rendszert - mint említettem - csupán gyertyamártókon alkalmazzák. Csak egy-két helyet említhetek meg, ahol más edényen is megjelenik a rátétes díszítés. Az elmúlt években a nádudvari fazekasok műhelyéből is kikerült egy-egy alkalomra szánt domborműves díszedény. Tanulmányomban a feketekerámia kutatásának leglényegesebb problémáit vetettem fel. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a füstölt feketecserepek a kerámiakultúra egyik legősibb elemeként a neolitikumtól napjainkig fennmaradtak. Mind a feketítés technikája, mind a kővel, csonttal való csiszolás a fiatalabb kőkorszaktól évezredeken át megszakítás nélkül folyt. A máztalan, füstölt feketecserepek készítésével az emberiség anyagi kultúrájának egyik ősi eleme maradt reánk. Sajnos, a fennmaradás közelebbi útjait még nem ismerjük. Európában a XIX. század végén és a XX. század elején is készítettek feketeedényeket Steierország, Kelet-Poroszország és Dánia vonalától keletre eső területeken. De ismeretes ez a kerámia Európán kívüli földrészeken is. Magyarország területén a legtöbb fazekasközpontban készítettek feketecdényt a színes kerámia kialakulása előtt. A legjelentősebb magyar feketecserepet készítő központok az Alföldön voltak. A feketecserepek az égetés befejezése után füstöléssel nyerik szürke vagy fekete színüket. A szín kialakításában nincsen lényeges szerepe sem a kemencetípusnak, sem pedig a tüzelőanyagnak. A feketeedényeket az égetés előtt kővel vagy csonttal díszítik. A csiszolás ősi soron az edénykészítés technikájához tartozott, s szerepe a vízhatlanság fokozása volt. Az utóbbi másfél-két évszázad alatt valószínűleg az írókás parasztkerámiával egy időben alakult ki a díszítő jellege. A sikált, növényi ornamentika kb. egyidős a parasztkerámia írókás díszítésével. (Műveltség és Hagyomány, I-U. 1960. 165-192. Debrecen) IRODALOM BÁTKY Zs., 1906 Útmutató a néprajzi múzeumok szervezéséhez. Bp. 1941 Mesterkedés. A magyarság néprajza. I. 256-323. Bp. BEDNÁRIK R., 1943 Slovakische Volkskultur Bratislava BÉRES A.-SZABADFALVI J., 1954 Fazekasművészet Nádudvaron. Építünk, V. Debrecen, 2. sz. 77-81. BIRKET-SMITH K., 1946 Geschichte der Kultur. Zürich BOBU FLORESCU F., 1954 Ceramica neagra. Studii ci Cercetäri de Istoria Artei, I. Bukarest, 1-2. sz. 39^17.