Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„VALLÁSOS ÉS ERKÖLCSÖS NÉP" A vallás szerepe a matyó „image" alakulásában

Matyó lányok a Jézus szíve búcsún, 1940-es évek lányokat választottak, „akiket rossz hír nem környékezett". Rendszeres vallási nevelésükről az egyház gondoskodott. A Mária-lányok nyilvános szereplése a nagy körmenetekre, a Mária-kép templomon kívüli körbevitelére és a búcsúkra vonatkozott. Húsvétkor, az úmapi körmeneten, a búzaszenteléskor, valamint a templombúcsúkon, vagyis a nagytemplomban László-napkor, a kistemplomban pedig a Jézus szíve búcsún vettek részt, az egri és a szentkúti búcsúra is eljártak, de ez nem volt kötelező. A Mária-lányok száma 12-16 volt, közülük 6 vitte a Mária-házat, 6 a lobogókat, és voltak olyan párok is, akik csak gyertyát tartottak a kezükben singolt kendőben. A Mária-vivőknek és a lobogósoknak erős, termetes lánynak kellett lenniük, fontos volt továbbá, hogy legalább a Mária-vivők egyforma magasak legyenek. A Mária-lányok között bizonyos belső hierarchia is kialakult, a Mária-dajkák úgy igyekeztek ezt békességesen megoldani, hogy körmenetenként cserélték, változtatták a lányok helyét. A legértékesebb hely a Mária-ház vivők közül az első páré volt, őket nevezték „első lányoknak". Sok