Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„ŐSI MATYÓ NÉPSZOKÁS" A lakodalom idegenforgalmi látványossággá és színpadi produkcióvá válása

Matyó lakodalom szereplői 1911-ben, Izabella főhercegnő mezőkövesdi látogatásakor (képeslapként is forgalomba került) lévén szenvedélyes amatőr fotós - meg is örökítette a lakodalmas menet részleteit, melyeket a Vasárnapi Újság, mint „legelőkelőbb munkatársa" fotóit, közre is adott. A fotókat kísérő beszámoló részletezi a látványos eseményt:

11 „... a lakodalom a hagyományos módon ment végbe, elől egy csapat legény, gyolcsba öltözve, kaczkiásan táncolva, kurjongatva kezdte a menetet, utána az ünnepi díszbe öltözött óriási pártájú menyasszony a vőlegényével, mögöttük a fehér Mária-lányok. Aztán az elengedhetetlen szekér a fiatal pár bútoraival, s más egyéb holmijával, hadd lássa mindenki, hogy van itt mód!" A korabeli újságok tudósításai tanúskodnak arról, hogy ettől kezdve rendszeressé vált Mezőkövesden az „attrakció", hogy jeles vendégeknek, híres külföldieknek részleteket mutattak be a matyó lakodalomból. Ez a látványosság általában a lakodalmas menet elvonulásából, a stafírung szekéren való körbeviteléből és a menyasszony táncból állt. A matyó lakodalom nemcsak idegenforgalmi látványossággá, a matyó népélet reprezentánsává vált a 20. század első felében, hanem megihlette a művészeket is. A mezőkövesdi származású Garamszeghy Sándor a katonatiszti pályát cserélte fel a színészettel a század elején, s 1907-től a Nemzeti Színház tagja volt. A matyó népművészet felfedezésének, népszerűségének hatására színdarabot írt Matyó lakodalom címmel 1914-ben.

12 A történet kicsit „csikorgó", két legény vetélkedik egy matyó lány kezéért, hogy a három felvonásra elnyújtott bonyodalomtól eljussanak az előadás értelméhez, céljához, a lakodalomhoz. A három felvonás helyszínei a következők: a mezőkövesdi 11 Vasárnapi Újság, 1911. 47. sz., nov. 19. 948. 1. 12 Tóth Kálmán újságcikk-gyűjteménye, HOM NA 4680.