Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A MATYÓ NÉPMŰVÉSZET NAGYASSZONYA" Kis Jankó Bori néni

Bori életét is. Szinte a kezdetektől tevékenyen bekapcsolódott a matyó hímzések propagálásába, amely nevét és tekintélyét jelentősen megnövelte, már az 1910-es évektől „híressé" vált. Mint fiatalasszony, már részt vett a millenniumi kiállítás néprajzi falujában 1896 szeptemberében bemutatott matyó lakodalom előkészítésében. A Morvay házaspárral állandó kapcsolata alakult ki ezután, 1903-ban anyjával együtt segíti Morvayék munkáját a miskolci múzeumban berendezett „Matyó szoba" összeállításában. 1911-ben ő is közreműködik az Operabálon bemutatott matyó lakodalmas játék mágnás szereplőinek öltöztetésében. Alapító tagja az 1912-ben életre hívott Mezőkövesdi Háziipari Szövetkezetnek. 1914-ben részt vesz alkotásával az Izabella Háziipari Kiállításon Pozsonyban. Kis Jankó Bori elsők között kezdett el megrendelésre, eladásra dolgozni. Családjával nemcsak a matyók számára varrt, hanem a surcok, lepedők és lobogós ingek mellett már a század elejétől tervezett térítőket, díszpárnákat, zongoratakarókat és egyéb kézimunkákat is a városi igények számára. Művészetét egyrészt a családi hagyomány, másrészt saját tehetsége, rajzkészsége és alkotó fantáziája, valamint a külső igények és elvárások együttesen alakították. Az előrajzolás és a varrás tudását családi hagyományként tanulta meg. Nagy rajztehetsége, gyors és biztos vonalvezetése segítették egyéni stílusának kibontakozását. Népszerűsége, a megrendelések növekedése, a fokozódó és változó külső elvárások pedig az állandó és folyamatos megújulásra, motívumkincsének gazdagítására késztették. „Egy virágot meglátok a kertben és mindjárt lerajzolom" - nyilatkozta egyszer, mintegy ars poeticáját megfogalmazva.

2 Virágai ennek ellenére erősen stilizáltak, inkább az alkotó fantázia és a biztos komponáló készség, mint a természetélmény termékei. Híres „100 rózsa" című lapján találhatók azok a virágok, rószavariációk, amiket egész életén át gyűjtögetett, formált - valós virágokból, a szűcsmesterség motívumkincséből és saját fantáziájából. Sokszor elmondta, hogy nem tud és nem szeret írni, mert a betűk helyett könnyebben formálódnak virágok ceruzájából. Kis Jankó Bori a külső és belső igények találkozásának eredményeként már a század elején kialakítja önálló műfajként a mintarajzot.

3 A matyó motívumok sajátos kompozíciójának grafikai megjelenítése ceruzarajz formájában, vagy vízfestékkel színezve hamarosan mint ajándék és emlék az idegenforgalom és a matyó népművészet népszerűsítésének szolgálatába állt. Kis Jankó Bori legkorábbi önálló rajzkompozíciója 1914ből maradt ránk. Ez a műfaj azonban inkább idősebb korára, az 1930-as évektől vált dominánssá, amikor már elsősorban csak tervezéssel és rajzolással foglalkozott. Rajzainak nagy része már nem is kivarrásra, hanem kifestésre készült. Kedvelte a csokor vagy szív alakú kompozíciókat. Számtalan érdeklődő látogató megcsodálhatta biztoskezű rajztudását és komponáló készségét, amint e lapokat vendégei előtt rajzolta. Egy sarokból kiindulva, ökonomikusán rajzolva „írta tele" a felületet úgy, hogy közben ceruzáját alig emelte fel a papírról. „Úgy rajzolt, mint ahogy az írók közül a legnagyobbak alkotnak, akiknek az egész művük már a fejükben van... neki is a fejében volt már az egész kompozíció, csak le kellett írnia" - emlékezett rá egy csodálója.

4 Kis Jankó Bori rajztehetsége az 1930-as években Gelléri Andor Endrét is elkápráztatta, és élményének megörökítésére ragadtatta:

5 „Az íróasszony vékonyka fej, kicsit dülledt szem s e vonások 2 Sándori., 1954. 33. 3 K. Csilléry K., 1971. 63-82. 4 Jakab J., 1969. 79. 5 Idézi Kiss Gy., 1980. 84.