Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A PÁRATLAN MATYÓHÍMZÉS VILÁGCIKK LESZ" A matyó hímzés útja a népművészettől a lyukkártyáig

Matyóhímzése s díszpárna rajza a Párizsi Divat című lapból (1939. június 1.) ság elmélyülésével különösen az 1930-as években vált élessé a helyzet. Már 1921-ben azt írja a Mezőkövesd és Vidéke, hogy az Országos Háziipari Szövetség munkáját mindennél jobban jellemzi az, hogy „egy munka, melynek önköltségi ára 300 korona 20 fillér, a kirakatban 4500 koronás eladási árral büszkélkedik".

27 1927-ben Ebner Rupp Béla háziipari felügyelő is szomorú helyzetet vázolt fel mezőkövesdi látogatása után:

28 „A szegény matyó nép éhbérért ontja magából s önnön kezével tépi meg munkájának becsét..." Az 1930-as évek elejére még tarthatatlanabbá válik a helyzet azzal, hogy évről évre kevesebb matyó tud elszegődni summásnak, tehát a bérvarrással még több ember eltartására kényszerülnek. Leszih Andor múzeumigazgató is cikket ír a munkabéruzsoráról, Csepela Lajos apátplébános személyesen jár el a főispánnál, hogy megdöbbentő adataival a munkabérek szabályozását sürgesse. 1933-ban maga a kereskedelmi és iparügyi miniszter is jár Mezőkövesden az alacsony munkabérek miatt.

29 Bár Borbély Maczky Emil főispán közbenjárására megszületik a miniszter védőrendelete, de ennek betartása és ellenőrzése nem hozta meg a várt eredményt, mert a matyó munkabéruzsora később is visszatérő téma a lapokban. 27 Mezőkövesd és Vidéke 1921. jún. 19. 28 Magyar Jövő 1927. okt. 17. 29 Felsőmagyarország 1934. febr. 14.