Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)
„A MEZŐKÖVESDI INTELLIGENCIA" Az értelmiség és a középosztály szerepe a matyóságkép alakításában
A Szent László Gimnázium épülete a gimnázium évkönyvének címlapján, matyó virágos keretben Nagytekintélyű és népszerű személyisége volt a mezőkövesdi közéletnek Gaál István kántor. 14 1903-ban került Mezőkövesdre, és hamarosan megalapította - elsőként az országban - 46 földműves férfival a Római Katolikus Egyházi Énekkart, a Matyó Dalárdát (1904 január). A dalárda kezdettől nagy sikerrel szerepelt, melyhez a matyó férfiviselet impozáns látványa is hozzájárult. 1908-ban már ünnepélyes keretek között testvérdalárdák résztvételével szentelték fel saját zászlójukat, amelyet matyó hímzés díszített. 1912-ben nagy sikerrel léptek fel a bécsi eucharisztikus kongresszuson, sőt Izabella főhercegnő is vendégül látta őket bécsi palotájában. 1921-ben Budapesten a Földműves Szövetség országos naggyűlésén szerepeltek, a Rákóczi úton, a Lánchídon át a Vérmezőig vonulva látványos matyó viseletükkel és dalaikkal nagy sikert arattak a fővárosiak körében is. 1924-ben ünnepélyes keretek között, nagy visszhanggal ünnepelték meg „az első falusi dalárda" 20 éves jubileumát. 1936 augusztusában pedig Gaál István 40 éves jubileumára az ünnepséget egyenesen a Miskolci Nemzeti Színházban tartották. O alapította egyébként a legnagyobb mezőkövesdi egyesületet, a Katolikus Olvasókört is 1911-ben, melynek élete végéig elnöke volt. Nagy része volt a Háziipari Szövetkezet életrehívásában, az 1930-as évek elején a Kultúr Mozgó Filmszínház működtetését is felvállalta, tagja volt a községi képviselő testületnek. Egy állandó színházi épület létrehozásáért dr. Kaló Jenő ügyvéddel együtt sok éves küzdelmet folytatott, melynek során súlyos vagyoni veszteség is érte. A korabeli újságok gyakran „matyókirálynak" titulálták a nagy tekintélynek örvendő Gaál Istvánt. „Több elismerést, több dicsőséget senki és semmiféle intézmény nem szerzett Mezőkövesdnek, mint az általa vezetett énekkar" - jegyezték be halála után az énekkar naplójába. 14 Bayer!., 1975. 26.; Martos C, 1984. 67.
