Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„MEZŐKÖVESD A MŰVÉSZLELKEK TALÁLKOZÓJA" A matyó népművészet mint művészi téma

Juhász Árpád játékfigurái (Czakó Elemér-Györgyi Kálmán: A magyaros ízlés c. könyvében) művészi kifejezésmódokból a látványhoz hozzáadni. Mezőkövesd és a matyóság különösen közel állt hozzá, erről nagyszámú mezőkövesdi témájú munkája is tanúskodik. A matyó népművészet ihlette Juhász Árpád egyetlen írását is „A matyó viselet dekoratív szépségéről" címmel.

13 Ebben szakszerű, szemléletes leírást ad a viseletről, a mozdulatokról, jó szemmel megfigyelve és hangsúlyozva a matyó viselet azon részleteit, amelyek valóban dekorativitását és egyedülálló karakterét adják: „a hosszúrojtú csavarintós kendő színes keretként veszi körül a fejet ... a sátoros kendő mint valami tető, fedi be a fejet ... a szabályosan szedett redőjű szoknya lefelé harangosan kiszélesedik, a járásnál szép hullámjátéka van a szoknya alól felvetődő fodroknak, a kötény alapszíne a fekete, mely mintegy basszusát képezi a sok élénk magasabb hangoknak megfelelő színeknek stb." Mondanivalóját rajzokkal illusztrálja. Gazdag ismeretanyaga és néprajzi megfigyelései szolgáltak alapul Juhász Árpád iparművészeti és festői munkásságának is. Az Asszonyok c. rajz batyuval vonuló oldalról ábrázolt nőalakjainak sorát applikációs posztó faldíszen is megismételte, s rokon ezzel az 1912-ben kiállított Templomba menő aszonyok c. kép hasonló ritmusú sora is. Jellegzetesek mezőkövesdi viseleteket megjelenítő festett fabábui, melyet 1913-ban kiállításon is bemutatott. Ezeket felesége festette ki, s szintén az ő keze munkáját dicsérik a hímzett faldíszek és selyemhímzések. Közös jellemzőjük, hogy jellegzetes mozdulatok megragadásával varázsolják élővé a viseleteket. A gödöllőiek mellett természetesen más bel- és külföldi művészek is megfordultak Mezőkövesden, hogy alkotásaikhoz témát és ihletet találjanak a matyó népéletben. Az 1920-as évektől mindennapossá válik, hogy művészek hosszabb időt töltenek Mezőkövesden élményszerzés céljából. A korabeli újságok híradásai arról tudósítanak, hogy német, osztrák, finn festőművészek is időztek a matyók között.

14 A magyar képzőművészetben is gyakran feltűnik a népies életképeken a matyóság. Benkhard Ágost Matyó menyecske hétköznapja c. képe a Műcsarnok kiállításán is szerepelt 1930-ban. Bíró József Mezőkövesdi asszony c. festménye pedig nemzetközi kiállításon ért el sikert. Az 1926. év legjelentékenyebb képzőművészeti alkotásai közé sorolta a Pesti Hírlap Nagy Vilmos Matyó menyecske c. képét.

15 13 Juhász. A., 1913. 190-192. 14 Tóth Kálmán újságcikkgyűjteménye, HOM 4680; többek között Hefter Erwin német művészt említi, .j. ^ aki 6 hetet töltött Mezőkövesden, ,jobbnáI jobb arcképeket festett a matyó népről". Wirtanen finn festőművészt Járossy Gyula gimn. rajztanár kalauzolta, különösen „matyó szobákat festegetett" szívesen. Egy fiatal jugoszláv festőművész úticélja is így hangzott: „tanulmányfestés a híres matyó népről". 15 Mindegyiket közölte az Új Idők c. újság is.