Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)
„A SZÓRAKOZTATÓ EGZOTIKUM" Az idegenforgalom Matyóföldön
„A SZÓRAKOZTATÓ EGZOTIKUM Az idegenforgalom Matyóföldön A matyó népi kultúra beillesztése a modern tömegturizmusba az 1930-as évekre történt meg. 1 Ekkorra a folklór, a népművészet a nemzeti kultúra alakításában betöltött megkülönböztetett szerepe miatt is kiemelt idegenforgalmi árucikké emelkedhetett. A szervezett idegenforgalom csatornáinak kiépítésébe és profiljának kialakításába a matyóság több szempontból is kedvezően beiktatható volt. Matyóföld kedvező földrajzi fekvése és fővárosközelsége miatt kedvelt egynapos kirándulási célponttá vált. A hortobágyi puszta és az egri borvidék közé illesztve pedig a sokoldalú magyarságképre vágyó idegennek nyújtható program része lett. Az IBUSZ vasárnaponként egyéni utasok számára társasgépkocsi kirándulásokat indított a Vigadó elől Matyóföldre. Az igények növekedésének hatására pedig a MÁV Budapestről Miskolcra indított ún. „filléres gyors" vonata Mezőkövesden is megállt. Az IBUSZ színes programfüzete az 1930-as években Magyar vasárnap címmel ajánlja a „tősgyökeres magyar hangulatot" a magyar falvak legjellegzetesebb képviselőivel, köztük a matyókkal: „A palócos jellegű, de sajátos néprajzi egyéniségű, pompázó, változatos öltözetű, graciózus járású, szép arcú matyó-magyarok középpontja Mezőkövesd." Az idegenforgalom 1933-tól vált intézményesítetté és szervezetté Mezőkövesden, amikor is sikerült az idegenforgalom helyi infrastruktúráját kiépíteni a MÁV és az Idegenforgalmi Hivatal összefogásával. Ekkor nyitották meg a matyó Vendégházat, Mezőkövesd legjellegzetesebb idegenforgalmi létesítményét. A Vendégház aztán Matyóház néven került be a köztudatba, mint egy olyan jellegzetesség, amely az érdeklődő számára mindent egyesíteni tud, amely a matyóknál látnivaló. „A faragott tölgyfabútorok és csillárok, a falakat díszítő művészi csempék, a matyóruhás kiszolgálók elénk tárják ennek a községnek magyaros ízlését"- írja Az utas könyve. 2 A Matyóház berendezését egy helyi asztalosmester, Berecz József készítette, Maiász Gitta iparművésznő tervei alapján. A bútorok - hosszú karoslóca a falak mentén, tükör, tálas, kis asztalkák és karosszékek színes virágos festéssel - a matyó parasztbútorok és a tisztaszoba hangulatát sejttették, de a vendégház termeinek tágassága, belmagassága, valamint a vendéglátás összetett funkciója miatt mégis inkább kulisszaként szolgáltak. A falakat a tisztaszoba díszítésének megfelelően cifratányérok, szentképek, fotók díszítették, de megfért mellettük a „magyaros ízlés" jeleként a szögre akasztott karikásostor, a cifraszűr, a mézeskalács szív, sőt régi és értékes matyó lepedőbetéteket is használtak falvédőként a falak díszítésére. 1 Az idegenforgalom és a matyók találkozása még színjáték formájában is megjelent. Szombathy László református lelkész írt darabot a Műkedvelők Köre számára 1930 farsangjára Idegenforgalom Mezőkövesden címmel. A szereplők közül az idegeneket Mister Red és Mister Black képviselte, a vendéglátók pedig a bíró, Varga Mátyás és egy matyó menyecske. (HOM NA 4680.) 2 Az utas könyve, 1935. 530., idézi: Fejős Z., 1984. 41.