Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A MAGYAR ETHNOGRÁFIA LEGÉRDEKESEBB VIDÉKE" A matyóság néprajzi kutatása

Idősebb matyó házaspár. Kóris Kálmán felvétele, 1904. (HOM 2381.) megbízást néprajzi tárgyak gyűjtésére Matyóföldön. Apja anyagi támogatásával 1904ben és 1905-ben több mint 14 hónapot tölt Mezőkövesden, Tardon és Szentistvánon. Szövegeket jegyzett le, rajzolt, tárgyakat gyűjtött és fényképezett. A fiatal, 26 éves Kóris több mint 300 néprajzi tárgyat gyűjtött a miskolci múzeumnak, megalapozva ezzel a néprajzi gyűjteményt. Matyó kutatásainak azonban talán legnagyobb értéke az a nagymennyiségű fotó, amelyeket 13x18 cm-es üvegnegatívra rögzített, cipelve magával a múzeum nagyméretű fadobozos-állványos fényképezőgépét a nehézkes lemezekkel. Felvételein dokumentumértékű, hiteles képet ad a matyó népcletről, fotói természetes élethelyzeteket, pillanatokat örökítettek meg, és ma már más módon nem rekonstruálható, pótolhatatlan, néprajzi alaposságú képet nyújtanak a matyóság századeleji életéről. Kóris Kálmán matyó kutatásai kezdetén figyelmet érdemlő célkitűzéseket fogalmazott meg:

7 „... gyűjtésemet a matyók között azért kezdettem, mert e vidék mint jó7 Kóris K. 1909. 52-57.