Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A MAGYAR ETHNOGRÁFIA LEGÉRDEKESEBB VIDÉKE" A matyóság néprajzi kutatása

„A MAGYAR ETNOGRÁFIA LEGÉRDEKESEBB VIDÉKE" A matyóság néprajzi kutatása A matyó népcsoport felfedezése és megismerése több szálon zajlott a múlt század végétől kezdődően. Korán megmutatkozott a matyók iránt a tudományos érdeklődés is, amely több hullámban is felerősödött a 20. század első felében. Bár ezek a néprajzi kutatások teljességre törekedtek, monografikus igénnyel készültek, a nagyközönség és a köztudat egészen más arculatú „matyóság-képére" igazán nem tudtak áttörést, nagy hatást gyakorolni. Amíg a közérdeklődés a matyóságban a magyar nép, a magyar értékek, az ősiség ideáljának megtestesítőjét kereste és fedezte fel, addig a néprajztudomány a néprajzi jellegzetességek feltárására, az egyes tájak, népcsoportokat jellemző etnográfiai vonások rögzítésére és összehasonlítására törekedett. A meginduló és intézményesülő magyar néprajztudományt először Jankó János képviseli a matyóknál, aki 1894 novemberében a millenniumi néprajzi falu háztípusainak összeállítása során jár Mezőkövesden. Az alföldi háztípus képviseletében felállítandó mezőkövesdi házat, annak berendezését és viseletes alakokkal való megelevenítését kívánta helyszíni tapasztalatai alapján meghatározni.

1 Vele szinte egyidőben kezdi meg kutatásait egy tanárember, Istvánffy Gyula, aki 1895 nyarán Mezőkövesd, Tard, Szentistván lakosságának, „a még ethnográphiailag vajmi kevéssé ismertetett matyóknak népéletét tette megfigyelés tárgyává, hogy a régmúlt időknek az a kevés megmaradóit emléke legalább följegyezve maradjon meg, mielőtt az eredetiség zománczát e népről is teljesen lepattogtatná a rohamosan terjedő művelődés." Terjedelmes tanulmányát az Ethnographia 1896-ban közli, majd 1897-ben saját kiadásban is megjelenteti.

2 Istvánffy szerint a matyók a palócság egyik ága, amelyet nyelvezetük, szokásaik és családszervezetük hasonlósága is mutat. Külön fejezetet szentelt a matyók jellemvonásainak, s azt írja: „Első sorban kell fölemlíteni azt a nagyfokú önérzetet és faji büszkeséget, mely a matyónak tettében, szavában gyakrabban megnyilatkozik." Majd kiemeli, hogy a matyó „szorgalmas, munkás nép... Nagy bennük a rend és tisztaság iránti szeretet is, ami a legelső alkalommal is szemünkbe ötlik." Istvánffy így jellemezte a matyó nép testalkatát, megjelenését: „A matyónép általában inkább magas, mint alacsony termetűnek mondható. Erős, vállas, jól megtermett külsejű férfija, nője egyaránt... Erős physycumánál fogva a matyó szívós, kitartó... általában gazdagon és czifrán szeretnek öltözködni s a mi jellemző, felette tarkán... mindez keleti jelleget kölcsönöz viseletüknek."

3 Bátky Zsigmond, a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya fiatal etnográfusaként már 1902-ben járt hivatalos gyűjtőúton Mezőkövesden. Bár elsődleges célja a település, 1 SzemkeőK, (szerk.) 1989. 30-34. 2 Istvánffy Gy., 1896. 165-174; 364-373; 447^159. 3 Istvánffy Gy., 1987. 130.