Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„FELETTE SZORGALMAS ÉS HASZNOS MEZEI MUNKÁS" A summásság hatása a matyóságkép alakulására

Matyó summások Németországban, 1938. (MMF 1135.) surcára fehér cérnával keskeny mintát gépelt. Ez aztán tetszett a többieknek is, és divatba jött. Fekete klottra sárgával, kékre és libertin selyemre pedig fehérrel varrtak, „nyargaltak" mintacsíkokat.

14 A summáslányoknak jellegzetes öltözetdarabja az ún. melles sure vagy előkés kötő volt. A gépelt surcnak is divatba jött melles és zsebes változata, melyet a nyargalás mellett még kevés pamutcsipkével is díszítettek. Az igazán jelképszerű kötény azonban fehér gyolcsból készült, alját és előkéjét singolás és színes pamutfonállal hímzett laza minták díszítették. Ezt szombat esténként a táncba, cuháréba öltötték fel a lányok, és ünnepnap viselték, de templomba soha. Ünnepre való öltözetet a férfiak is készítettek. Lobogós ujjú kivarrott inget csak a század elején vittek magukkal, később már csak bornyúszájú gyolcs inget, vagy városi mintára készített „tricis" vagy „vigéces" inget viseltek lajbival. Az első világháború után terjedt el a priccses nadrág csizmával. Györffy István szerint

15 „a matyó summáslegény ruhaideálja az uradalmak gazdatisztjeinek öltözete lett, akikkel mint summások az ország minden részén találkoztak, s akik előttük, mint munkások előtt a legnagyobb hatalmat képviselték." A gazdatisztek csizmanadrágjának utánzását a fiatal legények kezdték el, s terjesztették el Mezőkövesden is. Hazajőve ugyanis megvarratták a kövesdi magyar szabóval s divatba hozták a matyók között is. A jellegzetes matyó ún. Barczi kalapot általában nem vitték el a summáshónapokra, hanem egyszerű kalap és egy rokk egészítette ki a summás férfiak ünnepi öltözetét. A férfiviselet polgárosodásának egyik legjellemzőbb megnyilvánulása a kötött kardigán, a „cetter" divatja.

16 Az 1920-as évek elején a summásságon kezdték vásárolni a boltokban, és sajátosan beillesztették az öltözködés hagyományos rendjébe. A cettert a matyó ing fölé vették fel, begombolva, s erre öltötték a lajbit. A többezres matyó summásréteg szerepe a viselet, a matyó stílus leglényegesebb elemének alakításában sajátos összefüggéseket és kétarcúságot mutat. Egyrészt a közösségből való kiszakadás, a munka jellege, a „világlátás" ténye a praktikum felé terelte gondolkodásmódjukat és öltözködésüket is. Egyre rugalmasabban alkalmazkodtak az új körülményekhez, egyre fogékonyabbak voltak az újra, a praktikusra. Megnyilvánult ez 14 Vö. Györffy 1., 1956. 107. 15 Györfyyl., 1956. 47. 16 Györffy !.. 1956. 94.