Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

Azt fejtegette továbbá, hogy osztrák szellemben folyik a nevelés. Ennek kapcsán kegyetlen kritikát mondott az osztrák—magyar közállapotokról is: „Hiszen Ausztria nem engedhet az ő soldateskájából, mert hiszen az tény, hogy Ausztria bürokratiából és katonai rendszerből áll" (KN. 1881—84. VI. 204—206.). 1882-ben, még a nyári szünet előtt (június 7-én és 9-én) két nagy beszédet mondott [22, 23] az oroszországi zsidóság bevándorlása kapcsán előállott helyzetről. Pártja, a Függetlenségi párt nevében a demokrácia, a szabadság és a humanitás elvét hangoztatva ellenjavaslatot nyújtott be, amelyben „az orosz birodalomból kiüldözött nagy tömegeknek hazánkba való esetleges beözönlése a társadalom kereteit úgy társadalmi, mint nemzetgazdasági és egészségügyi tekintetben minden esetre tetemesen megbontaná és veszélyeztetné, ... Magyarországra való beözönlése okvetlenül megakadályozandó." A képviselőház utasítsa a kormányt, hogy a nemzetközi jog szellemében szorgalmazza a repatriálást vagy a továbbvándorlást annak az országnak a terhére „amelyből a tömegek kiszoríttattak". Hangsúlyozta továbbá, „hogy Amerika az Oroszországból kiüldözött zsidók számára megnyitja az Egyesült Államok területét" (KN. 1881—84. VI. 143—246.). Másnapi beszédében [23] részben folytatta az érvelést, részben magyarázni igyekezett félreértett érveit (KN. 1881—84. VI. 288—292.). E két beszédéről bővebben szólok a II. fejezetben. Az őszi ülésszakon először a Petőfi szobor leleplezését hozta szóba [24] rövid felszólalásában (1882. okt. 11. KN. 1881—84. VII. 20.). November 23-án a hadsereg helyzetét boncolgatta hosszasan és sokoldalúan [25]. Felszólalásra az ingerelte, hogy a „budapesti egyetem egyik tanára" azt hangoztatta a házban, „hogy ezen nemzetnek egyik legfontosabb attribútumához, az önálló hadsereghez semmi joga", „...mióta Ausztriával ezen boldogtalan kapcsolatban állunk" a közös hadsereg „a nemzetiségek összekeverését" szolgáltatja; illetőleg ha háborús konfliktus fenyeget, mindig a magyar csapatokat vezénylik,, a vész helyének közelébe". A magyar függetlenség eszméjét hangoztatta itt is, mint mindig, kifogásolta — továbá azt is, hogy „a trónnak és koronás főknek joguk van százezrével felkonc oltatni az embereket" (KN. 1881—84. VII. 205—207.). A militarizmus másik aspektusát vizsgálta másnap (november 24.) elmondott beszédében, nem fogadva el a vöröskereszt-egylet sorsjegykötvény kibocsájtását célzó törvényjavaslatot [26] azt hangoztatja, hogy „a nép adóját" ne fegyvergyártásra fordítsák, hanem a nyomor enyhítésére, a gyermekhalandóság csökkentésére (KN. 1881—84. VII. 214—219.). December 7-én pedig érdekes útibeszámolót adott [27] Bihar megyéről (KN. 1881—84. VIII. 86—87.). Ugyanezen a napon tette szóvá [28] a folyók szabályozását, elsősorban a Tiszáról és mellékfolyóiról mondott példákat (KN. 1881—84. VIII. 93—94.). Az 1883. évi állami költségvetéshez is a már megszokott tárcák esetében szólt hozzá: , A közoktatási tárczán kívül még a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi tárczákra fektetek rendkívüli nagy súlyt, kivált mostani viszonyaink között" [29]. A következő fontosabb témákat emelem ki beszédéből: Kritikával illette a felsőbb gazdasági tanintézeteket, amelyek „majmolásai" a Hohenheimnak,, s amelyek nem számolnak „Magyarország climaticus, agronómiai s egyéb tipicus viszonyaival". A tudomány eredményeit nem kellő módon ismerik és alkalmazzák. Szót emelt a gazdasági fejlesztési egyenetlenségei ellen: „Az egyik téren próbáltatik a gőzeke a villanyfény mellett, másik téren meg túrja a talajt és pedig fájdalom, igen nagy számmal, az otthon faragott ősi rossz eke." Néhány tekintetben kritikával