Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

összességérc nézve közösek. De a liberalismus szempontjából bírálni azokat, a mik csak a társadalom egyes részeire, foglalkozási ágaikra és hivatási körökre tartoznak, valóságos képtelenség [181] (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezeket csupán a szükségesség szempontjából szabad és lehet bírálni és én nem habozom kimondani azt, hogy én a magam liberalismusát a legkevésbé sem tartom compromittálva az által, hogy ha helyeslem azt, hogy Magyarország iparosai testületeket alkossanak, ott a maguk ügyeit intézzék el és vegyék fel a harczot legalább most e téren, ha egyébbel nem, hát egy oly kormányzattal szemközt, a melynek mindig hajlandósága van arra, hogy Magyarország termelőiben és iparosaiban semmi egyebet, csak egy kipréselhető czitromot lásson. Alkossunk társulatokat, mert ma mát Magyarországon megszűnt az egyén nyomatéka, csupán csak azoknak van szavuk, a kik családi, vagy vagyoni réven oda tudják vetni a maguk súlyát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha már az egyéni tekintély egészen alászállott, léptessék életbe nem csak az iparosok, hanem a földmívelők is mindenütt azt a társulási rendszert, hogy ezen az uton iparkodjanak magukat megvédeni. ... És minthogy kimondtam azt, hogy ez álláspontra helyezkedem, hogy én sem az ipar, sem az iparosok kérdésében, sem Magyarország pénzügyi kérdésében nem látok nemzeti kérdést, hanem látom egy idegen hatalomnak a kérdését, a mely ezt a hatalmat meg akarja magának tartani és fájdalom, meg tudja tartani oly hazafiak által, a kik csak magukra néznek és nem torodnak magával a nemzettel, mondom, minthogy ez a hatalmi kérdés fel van vetve, nekünk szembe kell állítanunk a nemzet jövőjének érdekében a legfontosabb kérdést és ez az, hogy ezzel a rendszerrel és éljen a független Magyarország. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) 1881—84. 64. Tanonc, inas, mesterlegény 1881. április 2. KN. 1881—84. XVI. 215—216 [215] T. képviselőház! Én e szakasz meritumára nézve kijelentem, hogy csatalakozom azon módosítványokhoz, a melyeket t. képviselőtársaim, a kik velem e padokon ülnek, benyújtottak. A magam részéről felkérem a t. házat egy szónak a megváltoztatására, a mely szó a törvényjavaslatban körülbelül 150-szer fordul elő és a mely szó a magyar nyelvészek által pártkülönbség nélkül mint valóságos monstrum van kimutatva. Ez a szó nem más, mint a „tanoncz" szó. Én t. képviselőház, e szó ellen nem akarok érvelni az orthologusok érveivel, vagyis Szarvas Gábor érveivel, hanem érvelni akarok Ballagi Mór érveivel, a ki egyáltalán arról ismeretes, hogy a neológus iskolának úgyszólván vezértagja, a ki szótárában az összes ujabb alkotásokat felvette. Ballagi szótárának előszavában a tanoncz szóra ekképen nyilatkozik: „Én ismerve szótári tisztemet, bevettem mind azt, a mit az iróközönség jónak látott felkarolni és igy még az utálatos tanoncz szónak is a becsületes tanuló vagy tanítvány szó helyett [216] helyt kellett szótáramban adnom, mert e szó széltében használtatik." Nyelvészileg ki van mutatva, hogy a magyar nyelvnek „oncz, encz" képzője nincs, hogy mindazon szavak, melyek ekképen végződnek, nem magyar származásúak, nem magyarok. A kérdés most az, vájjon létezik-e a magyar nyelvben oly kifejezés, mely a magyarság követelményeinek megfelel és egyszersmind megjelöli világosan azt, a mit megjelölni kell. Én állítom, t. ház, hogy létezik. Létezik először a régibb szótárakban az „inas" szó egyenesen a mesterséget tanulókra alkalmazva, leginkább ebben a formában, hogy „mesterinas", tehát megkülönböztetve azoktól, a kik szolgálatokat végeznek a házban. De van ennél még sokkalta alkalmasabb szó, a mely Molnárnál 1621-ben foglaltatik és számos helyen található a legmagyarabb Íróknál is, milyen Pázmány és ez a : mesterapród. Az apród szó egyáltalán jelent oly ifjút, a ki magát valamire kiképezi, megkülönböztetésül mondatik: hadapród, mesterapród. Ez megjelöli azon kort is, a melyben valaki valamely hivatásra készül. Én, t. ház, tudom azt, hogy az iparegyesület egyszer már tárgyalta e kérdést, azonban az inas szót lealacsonyítónak tartotta, minthogy bizonyos szolgálati viszonyt kötnek hozzá, másfelől pedig kifejezte az egyesület azt, hogy a tanoncz szó már általánosan, kiváltkép a ministeriumok és hatóságok irataiban széltében használtatik. De eltekintek a nyelvé-