Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
II. A POLITIKUS HERMAN OTTÓ
véleményét: „... a franczia akadémiába csak olyan tudósok jutnak be, a kik maguknak már nagy érdemeket szereztek az irodalom és a tudományosság terén, holott a magyar tudományos akadémia tagjainak nagy részét — hogy magyarosan fejezzem ki magamat, — hozómra választják, azon reményben, hogy az akadémiába beválasztott tagok óriási nagy működést fognak kifejteni, mert megadatik nekik az alkalom." Nem fogadta el azt az állítást sem, hogy az akadémia segíti más tudományos társaságok fejlődését:,,... miért alakult a természettudományi, földtani, történelmi és más társulatok egész sora? Azért, mert az akadémia nem nyújtott alkalmat arra, hogy szabadon, a tudomány kövtelményei szerint gyorsan működhessenek az illető tudomány szakterén." Hátrább hozzáteszi még a következőket is: „... bizonyos tekintetben Entreprise des pompes funebres-féle intézmény, mely a maga tagjairól igen ékes és terjedelmes necrologokat tart." Herman Ottó szerint az akadémia célja „nemzeti missiót" teljesíteni a tudományosság terén, valamint tudományos könyvek és sorozatok kiadása volna [KN. 1887—92. XII. 268—270.]. Még képviselőségének első évében több kísérleti állomás létesítését javasolta. 1880. áprilisában vetette fel egy ,földmívelési, borászati és szőllőszeti kísérleti állomás" felállítását. Az európai intézményrendszerre hivatkozott, pl. a Karlsruhei osztrák és a világhírű „cemicus Dumas" vezette francia szőlészeti kísérleti állomásra [78—81:7.]. Javaslatára később is többször visszatért, folyamatosan hangoztatta annak céljait: a korszerű eljárások és gépek terjesztését, illetőleg a magyar termékek exportját, elsősorban a tájjellegű nemes borok folyamatos vizsgálatát és minőségének folyamatos megőrzését. Az Európa és hazánk kiterjedt szőlőterületét a 19. század utolsó harmadában egy irtózatos kór, a filoxéra puszította. Ennek hatására a történelmi borvidékek mindegyike szinte teljesen elpusztult. A filoxéra elleni védekezés egyik élharcosa volt Herman Ottó mind a parlamentben, mind pedig a közéletben [Szabadfalvi J. 1996b.]. A filoxéra elleni védekezés megszervezésére ún. filoxera-állomások hálózatát hozták létre. A szendrői (Borsod m.) és a Szentendre melletti Tótújfaluban létesített állomások telepítését folyamatosan kifogásolta, az elsőt azért, mert azt inkább a tokaji borvidékre kellett volna telepíteni, a másikat pedig azért, mert akkor telepítették oda, amikor még a budakörnyéki borvidéket nem támadta meg a filoxera-vész [81—84:35.]. Ugyancsak 1880. áprilisában emelte fel szavát a már tíz éve működő Földtani Intézet munkájának segítése érdekében. Elsősorban azt szorgalmazta, hogy az intézet által készített — ahogyan ő fogalmazta — „kitűnő szép térképei"-t ki tudják adni [78—81 :!.]. Még ugyanannak az évnek az őszén ismételten javasolta a 2000 forint megszavazását a térképek kiadására [78—81:13.]. A közlekedési tárca 1885 évi költségvetésének tárgyalása alkalmával beszéde érdemi részét a következőkkel kezdte: „Én, t. képviselőház a hydro graphiai intézetre vonatkozólag nem először szólalok fel..." Az intézet felállítását először a nagy szegedi árvíz kapcsán vetette fel, azt hangoztatván, hogy a folyók árvízvédelme megoszlik a helyi önkormányzatok és az ún. folyammérnökségek között, s mivel ezek nincsenek egymással kapcsolatban,a folyók vízszintjének emelkedését nem tartja nyilván egységes szervezet. Javaslatát így foglalta össze: „Szükségünk van egy hydrographiai intézetre, mely Magyarország topographiai és meteorologicus viszonyai és jelenségei szempontjából iparkodjék az alapot megteremteni" [84—87:5.]. Az intézet szükségességét a későbbiekben is többször szóbahozta.
