Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

II. A POLITIKUS HERMAN OTTÓ

1886. március 12-én utalt Mikszáth Kálmán parlamenti tudósításaira, azok hangvételére és gyakran kedvesen csipkelődő hangjára: „E ház kebelbéli humoristája: Mikszáth Kálmán, már megírta a jövőbeli országgyűlés képét, megírta azon kort, midőn én ezen a helyen, mint Szent-Endre választókerületének ingyen választott képviselője fogok ülni ... Magyarország ministerelnökének arczképét árulni fogják a piaczon, még pedig azon általánosan ismert alakban, a minőben az üdvözítő képét szokás árulni, tudniillik felnyitott mellel, a melyben látunk egy vérző szívet, a vérző szívbe bele van döfve a centralissatio gyilka" [84—87:27.]. Parlamenti tudósításaiban Mikszáth Kálmán nagyon sokszor megemlítette Herman Ottót, és beszédeit, utalt kisebb megjegyzéseire, a folyosókon való megnyilatkozásaira is. írásainak nagy részét áttanulmányoztam, s állíthatom, hogy általánosságban elismerően szólt képviselőházi tevékenységéről, természetesen excentrikus külsejét és szokatlanul impulzív viselkedését sem hagyta szó nélkül. Álljon most ezekből itt néhány példa (az idézetek a Mikszáth: Összes müvére vonatkoznak): ,Jierman, Hoitsy okosan szólottak" (67:172); „Mert Herman Ottó ma is eredeti volt. Belekötött a kalendáriumokba, támaszkodva egy olyan rendeletre, amit a tridenti zsinat hozott" (66:7.); „De Herman még töltelék nélkül (felkészülés nélkül) is olyan beszédet tud mondani, hogy több tartalom van benne, mint esetleg a holnapiakban, amelyek még mosásban (készülőben: SzJ.) vannak" (72:168.); „A folyosókon semmi sincs. Ott Herman Ottó uralkodik most elmésségeivel, nagyokat ásítva közbe-közbe, mint a vérrel jóllakott tigris" (66:68—69); „Számos beszédet mondott, mióta tagja a képviselőháznak. De azok között a legjelentékenyebb kétségkívül a mai beszéde volt. Szónokilag is szépnek mondható, ahol a közoktatást gúlához hasonlítja, melynek alapja az elemi oktatás, orma az egyetem..." (63:204—205). Idézni kívánok néhány olyan Mikszáth idézetet, amely a harcos Herman Ottót idézi: „A mai ülésről nem sok feljegyeznivaló van. Herman megindítá a szokásos évi támadást az egyetemi professzorok seftelési szelleme ellen, amire, mint minden évben, most is Szilágyi Dezső válaszolt. A harmadik egyetem, e fehér lepedős kisértet is a sorompók elé idéztetett, futkározva Pozsonyból Szegedre, és meg nem pihenve sehol, mint az örökzsidó" (74:104). „A vitát Herman Ottó, a Ház sárkánya indítá meg, aki tüzet okád és mindig meg szokott enni früstökre egy embert, ha jó étvágya van többet is, de egyet mindenesetre. Ma Keglevich István gróf lett föltálalva. Különben sok igazat és szépet mondott Herman, különösen a dzsentrikre vonatkozólag: hogy abból kellett volna teremteni azt a középosztályt, amelyre szükség van. De ez még nem múlta idejét. Herman szokás szerint ugrált ide-oda, hol itthon volt, hol a delegációban volt, hol a kontinensen és onnan recsegtette, hogy ma egész Európának reszketnie kell egy a trónon ülő, de talán nem egészen józan ésszel bíró ember szeszélye előtt" (74:56—57.). „Ez a férfiú Herman Ottó, a képviselőház fenegyereke, akit azzal lehet a legjobban jellemezni, hogy sokat tanult, sokat tud, sokat beszél és sokat mer. De hogy ki merje figurázni a filokszéra-biztosokat, erre már mégsem hitte volna senki elég vakmerőnek. Szegény filokszéra-biztosok, kik utódjai levétek a hajdani szalmakomisszáriusoknak, akik csak egy félfokkal vagytok különbek a katasztereknél, hogy akad még, aki benneteket megbolygasson, aki szánakozás helyett a gúny nyilait röpítse felétek, s hogy az éppen