Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

HERMAN OTTÓRÓL ÉS A KÖNYVRŐL

HERMAN OTTÓRÓL ÉS A KÖNYVRŐL Herman Ottó 1835. június 28-án, a felvidéki Breznóbányán született, de atyját, az udvari kirurgust (sebész orvost) 1847-ben, a Miskolc melletti diósgyőri koronauradalom­ba helyezték. Viszonylag rövid iskolai tanulmányát Miskolcon végezte. 1848-ban, a sza­badságharc kitörésekor katonának próbált beállni, de a 13 éves fiatalembert hazaküldték. Később, Miskolcon és Korponán, majd 1854 májusától 1856 végéig Bécsben volt gépla­katos inas. Az osztrák fővárosban minden szabadidejét a természettudományi múzeum­ban töltötte, aholis az ásványok, növények és az állatok világával ismerkedett. 1857-ben besorozták katonának, 1859 májusában az osztrák-olasz hadszíntérre vezényelték, s 26 éves korában szerelték le. 1863-ban társakkal fényképészműhelyt nyitott Kőszegen. Köz­ben Chernél Kálmántól megtanulta a madarak preparálását, s tanácsára pályázta meg és nyerte el, 1864-ben, a kolozsvári Erdélyi Múzeum konzervátori állását. Itt a nagytekinté­lyű BRASSAI Sámuel segítsége, majd munkatársaként dolgozott egészen 1871-ig. A természettudományok több ágának jeles kutatójává Kolozsváron vált, tulajdon­képpen autodidakta módon. Rengeteget dolgozott és még többet tanult. Esztendőkön át végzett kutató munkát az erdélyi Mezőségen, az évek minden szakában kijárt, heteket, hónapokat töltve csendes adatgyűjtéssel. Elsősorban ornitológiával foglalkozott, és itt fi­gyelt fel a madarak vándorlására. E jelenség tanulmányozására Erdélyben összefogta a madarak amatőr megfigyelőit, később, három évtized múltán, e célra intézetet alapított. Az Erdélyi Múzeumegyesület évkönyve III. kötetében (1865—65) jelent meg első tanul­mánya a kabasólyomról. Közben összegyűjtötték a Mezőség faunáját, közel háromezer madártojással megalapozta a múzeum szakgyűjteményét, de gyűjtött ásványokat és csontanyagot is. Néhány esztendő után, 1873-ban, már Pesten a Természettudományi Tár­sulat megbízza Magyarország pókfaunájának megírásával. A munka (Magyarország pók­faunája) három kötetben, magyar és német nyelven jelent meg az 1870-es évek második felében. Könyvéből egy példányt küldött az emigrációban élő Kossuth Lajosnak is, aki 1886 május 4-én kelt meleghangú levélben gratulált Herman Ottónak dicsérve a mű tar­talmát, olvasmányosságát és a szerző készítette remek illusztrációkat. 1875 februárjában nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum állattára őrsegedévé, hamarosan ismertté vált nemcsak a természettudományok művelői körében. Igen sok szakmai és úgymond ismeretterjesztő előadást vállalt, de folytatta a fővárosi lapokban a már Kolozsváron elkezdett, jobbára politikai publicisztikai tevékenységét. 1888 nyarán több mint három hónapra Norvégiába utazott a híres „madárhegyek" tanulmányozására. Megfigyeléseiről 1891-ben előadást tartott Budapesten a II. Nemzetközi Madártani Kong­resszuson. Norvégiai kutatásainak eredményeit 1893-ban, Az északi madárhegyek tájairól címmel, 580 oldalon könyvben adta közre. A természettudományi kutatásait a következők jegyzik; Két nagy ornitológiai könyve, A madárvonulás elemei Magyarországban 1891-ig (1895), A madarak hasznáról és káráról, (1901) és 180 tanulmánya és cikke jelent meg 1914­ben bekövetkezett haláláig. A madártani kutatások segítésére 1893-ban létrehívta a világ első

Next

/
Thumbnails
Contents