Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

Tartalomjegyzék

Herman Ottó, 1835. június 28-án Breznóbányán született, de családjával együtt 1847-től a Miskolc-Diósgyőr fölötti bükki kisközségben Alsóhámorban éltek. 1864-ben vállalt állást a kolozsvári Erdélyi Múzeumnál, ahol a tudós Brassai Sámuel volt az igazgatója. Itt kezdte meg a gyűjtést, a preparálást és a feldolgozást, és itt jelentek meg első tanulmányai. 1875-ben lett Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának tudományos munkatársa. Eletében több száz természettudományi vonatkozású tanulmányt publikált; előzőleg, 1873-ban jelent meg a nagy monográfiája a pókokról (Magyarország pókfaunája). A madarak életéről ugyancsak több könyvet írt: A madarak hasznáról és káráról (1901); A madárvonulások elemei Magyarországon (1895); Az északi madárhegyek tájairól (1893). 1885-ben jelent meg kétkötetes nagy halászati monográfiája: A magyar halászat könyve. Életének utolsó harminc évében jobbára néprajzi gyűjtéssel és publikálással foglalkozott; elsősorban a magyar állattenyésztés története és a pásztorkodás érdekelte. Részt vett a millenniumi kiállítás rendezésében. 1893-ban és 1901-ben két miskolci paleolitikus lelet publikálásával megalapozta a magyar ősrégészeti kutatást. 1914ben, Budapesten hunyt el, ugyan ebben az évben jelent meg máig egyedülálló műve, A magyar pásztorok nyelvkincse. Több mint másfél évtizeden át volt parlamenti képviselő 1889 és 1897 között. Három alkalommal Szeged (1889-1887), majd Törökszentmiklós (1887-1892), végül Miskolc város képviselője volt (1892-1897). E könyv készítője kigyűjtötte Herman Ottó több száz képviselőházi beszédét és hozzászólását, abból a könyv második, nagyobbik felében válogatást ad közre. A munka első felében pedig áttekintést nyújt a politikus tudós politikai pályájáról. Ez a kötet Herman Ottó parlamenti tevékenységét mutatja be.