Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

És ha ehhez képest tanerőink állományát és azt a módot veszszük, a mint azok beállíttattak a magyar kultúra soraiba, azt fogjuk találni, hogy a múlt kormányzatokat nem tehetjük felelősekké mindazokért a hibákért, melyek előfordultak. Igazságosan nem tehetjük azért, mert mi már magyarságunknál fogva is úgy állunk, hogy nekünk ab ovo mindent magunkból kellett kiteremtenünk, hogy már nyelvünk elszigeteltsége is egyenesen arra kényszeríted, hogy első sorban a mindennapi szükségleteket saját erőnkből teremtsük ki, akár érettek voltak azok, akár nem. Tehát bizonyos fokig felmenthetők múlt kormányaink azokért a hibákért, melyek közoktatásunkban jelentkeznek. De, t. ház, a tanár- és tanítóképzés ügye Magyarországon határozottan rosszul áll ma is, rosszul áll pedig azért, mert a mi tantestületeinket nem hatja át az az egységes kulturális szellem, az a magasabb műveltség és komolyság, amely nélkül cl nem képzelhető, hogy a tanerők valóságos nemes missziót lássanak abban, a mire ők hivatva vannak. Ez a dolognak az egyik, sötét oldala. A másik pedig az, hogy a tanári katedrán a helyek betöltésében túlságosan nagy befolyás engedtetett a protekeziónak, túlságosan könynyen hittek bizonyos besúgásoknak és ajánlgatásoknak. Azt tagadni nem lehet, t. ház, hogy ha bizonyos körök azt mondják, hogy bizonyos szakokra tanárokat találni nem tudnak, azoknak egy tekintetben igazuk van, tudniillik abban, hogy az ő körükből már nem tudnak embert előteremteni. De azzal nincs bebizonyítva az, hogy azért már Magyarországon seholsem lehessen találni arravaló, alkalmas embereket. Nem czélzok én itt a klikk-rendszerre, hanem bizonyos mindenhatóságokra, hogy bizonyos kulturális hivatásokra nézve mindig voltak bizonyos csalhatatlansággal felruházott, vagy legalább annak gyanújában álló egyének, a kiknek szava elégséges volt arra, hogy a katedrák kikkel töltessenek be. És a mit mi most látunk magasabb intézményeinkben, különösen pedig a fővároséiban, az tisztán és egyenesen arra mutat, hogy a rosszul megválogatott tanári anyag az oka azoknak a bajoknak, a melyek jelentkeznek. ... [207] Azt mondják, hogy bizonyos katedrákra nekünk nincsenek alkalmas férfiaink. Legyen szabad nekem egy egészen tipikus esetet elmondani, amelynek valóságáért kezeskedem. (Halljuk! Halljuk!) A mikor egyik tanárunk megkezdte a Balatont kutatni, a mi igen érdemes feladat, szó volt arról, hogy szükség van oly szakemberre, a ki az alsóbbrendű lényeket tudományos zoológiai tekintetben feldolgozza. ... [209] De ha így veszszük ezt a dolgot, én ezúttal csak példának okáért a múzeumokra mutatok, melyekre gr. Zichy Jenő képviselőtársam mindig ankéteket követel, de a melyekre nézve egyetértek b. Eötvös Loránd nézetével, hogy tudniillik a laikusokból álló ankétek épen olyanok, mint Magyarországon a többi bizottság, hogy tudniillik az ügyek fejlesztésénél rendesen több bennük az akadály, mint a fejlődés. Nem abban gyökerezik, t. ház, az ily intézeteknek a megbírálása, a minők például a múzeumok, hanem annak a szellemi produkeziónak a mennyiségében, tartalmában, értékében és kihatásában, amely ez intézetekből ered. S ha így veszszük, t. ház, a dolgot, hiábavaló beszéd az, ha azt mondják, hogy például a magyar nemzeti múzeum az európai muzeumok közt már ilyen meg olyan rangot képvisel. Már az teljességgel nem áll, t. ház, mert a ki a külföldiekkel annyit érintkezett, mint én, tudja, hogy igaz, külföldiek, ha idevetődnek, a legnagyobb dicsérettel halmozzák el a mi intézeteinket, a múzemot is, de miért? Mert annyit sem vártak, mint a mennyit találtak; mert azt hitték, hogy itt már Ázsiában lesznek, a hol még mindig a csodák országa van. De, t. ház, ha összemérjük ezeket az intézeteket teszem, azt csak a harmadrangú német államok intézeteivel is, azt fogjuk tapasztalni, hogy bizony rendkívül hátra vagyunk mi még. ... 1892—97. 25. A „harmadik" egyetem létesítéséről 1895. február 1. KN. 1892—1896. XXII. 239—241. [239] T. ház! Egyike a leghivatottabbaknak ez ügyben mindenesetre Berzeviczy Albert t. képviselőtársam, ki a harmadik egyetem kérdéséről és a magyar kultúráról általában csak nem rég tett közzé egy igen alapos tanulmányt, melyet a vitában már többen érintettek is. Berzeviczy t. képviselőtársam és barátom eszejárása teljesen megfelel az enyémnek. Én is azt vallom, hogy hallgatni a harmadik egyetem felállítását oly megokolással, hogy ha majd a meglevő két egyetem teljesen ki lesz építve, csak ekkor menjünk át a harmadikra, ily okoskodás