Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

zonyítani, hogy önöknek van igazuk. És ha a pártfegyelem compact dugójával leszorított értelmi hatalmukat 240-en reánk eresztik, (Derültség a szélsőbalon.) ha az értelmi hatalom csakugyan megvan és csakugyna több, mint a miénk: hisz mi akkor el vagyunk sodorva és az ország minket még inkább fog elsodorni, mint elsodorhatnak önök. Nem obstructio volt tehát e házban, hanem az volt a feladat, hogy a pártok egymással szemben mutassák ki a szellemi fölényt. És midőn önök azt mondották, hogy mi nem beszélünk, akkor nagyon közel esik az a gyanú, hogy ez oly fogás, mint mikor az ó-budai német „Bürger" azt mondja: „Da redich aber kein Wort mehr!", a mi rendesen akkor szokott történni, mikor kifogyott a vágott dohánya. E parlamenti tanácskozásnak egyik legfontosabb czélja, hogy mi kifelé is beszéljünk, nem pedig csak egymásnak, hisz itt a nagy köz semmi egyébre sem való, mint arra, hogy ítélőbíránk legyen és ha eljönnek a választások, oda forduljon, a hol az élő szó következtében meggyőződött, hogy ennek vagy annak a pártnak igaza van. Tehát absolute tarthatatlan, sőt parlamenti szempontból nem illő az a fitymálás, melylyel bizonyos kormányférfiak viseltetnek az ellenzék iránt akkor, mikor látják, hogy itt beszélnek. Ennek egyáltalában semminemű helye nincs. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Igy fogván fel az obstructiot, a mely nem volt, én részemről azt mondom, hogy az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, azon az alapon, amelyről én azt állítom, hogy ez az egyetlen, melyen igazi nemzeti politikát folytatni lehet, a közigazgatási vitában követett eljárásával is a legszentebb kötelességét teljesítette úgy, a miként kell (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) és teljesítette azért, mert azért van idekűldve és ez az e házban teljesítendő hivatása. Ezek után, t. ház, kijelentem,hogy én a szőnyegen levő törvényjavaslathoz a magam részéről hozzá nem járulok. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) 1887—1892. 20. Interpelláció a lóversenyek körül kialakult visszaélésekről 1891. október 31. KN. 1887—1892. XXVII. 234—236. [234] T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A lóversenyek körűi felmerült visszaélések, melyekről most már előkelő egyesületek hivatalos iratai is szólanak, a közvélemény figyelmét nagy mértékben ráirányozták erre az intézményre és én azt gondolom, nem követek el hibát, ha élek az alkalommal, hogy ebben a tárgyban a törvényhozás előtt felszólaljak, annyival is inkább, mert a lóversenyek intézménye összefügg az ország gazdasági érdekeivel és az országos költségvetés kereteiben is támogatásban részesül. De, t. ház, nemcsak ez indít engem arra, hogy a visszaélések ügyében interpellatiot intézzek a földmívelési ministerhez és az igazságügyministerhez, hanem az is, hogy a mióta a törvényhozásnak tagja vagyok és — concret esethez kötöm felszólalásomat — mióta a lóversenyek teljes elfajulását, a totalisateumek erkölcsrontó hatását észlelem, (Igaz! így van! a szélsőbalon) a mely hatás folyton-folyvást nagyobb és szélesebb körre terjed ki, én nem igen mulasztottam el az alkalmat, hogy az illető költségvetési tétel alkalmával föl ne szólaljak és ne sürgessem azt, hogy az intézmény korlátozásával, leginkább pedig eltörlésével az általános erkölcsi rombolásnak egyszer határ szabassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Midőn a legutolsó alkalommal e házban felszólaltam, Magyarország pénzügyministere azt állította velem szemben, hogy a totalisateur nem tartozik azon szerencsejátékok közé, a melyek a büntető törvénykönyv meghatározása alá, mint büntetendő cselekmények tartoznak. De én ezzel szemben hivatkozom arra, hogy Németorság legelőkelőbb jogászai épen az ellenkezőt mutatták ki; (Igaz! Úgy ván! a szélsőbalon.) kimutatták azt, hogy a kis lutri és a totalisateur szerencsejáték közt lényeges különbség nincs; s ez alapon történt az, hogy Berlinben egy időben a totalisateurt betiltották. Hogy miért engedélyezték újból a totalisateur intézményének működését — gondolom, korlátozva az által, hogy csak magasabb tétösszegekben lehet a totaalisateumél fogadni — azt én most tárgyalni nem fogom; majd mikor a t. minister urak felelni fognak, vizsgálni fogom ez esetet és elő fogok állani mindazokkal a dolgokkal, a melyekről tudomásom van. Most mindössze azt jegyezem meg, hogy az ily megrendszabályozott intézmények rendesen az úgynevezett magasabb körök pressioja alatt támadnak fel újra. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) ... [235] Fentartom magamnak t. ház, hogy kímélet nélkül le fogom rántani a leplet ezekről