Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

valóságos granicsár-rendszerhez, amely kinevezte a családfőt is, a melynek a család mindenben alá volt vetve. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Vegyük már most a harmadik szempontot. Ez a szempont az, a mely a nemzetben egy plasticus massát lát, s mely több-kevesebb nemeslelkűséggel, több-kevesebb akarással és legtöbbször nem-tudással próbált formálni belőle valamit. Talán nincs jelenleg Európának egyetelen egy nemzete sem, amelyet annyiszor tekintettek volna plasticus massának, mint épen a magyar nemzet. Gondoljanak önök csak II. József kísérleteire, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a ki plastikus massát látott e nemzetben s át akarta formálni németté; (Igaz! Úgy van! a szésőbaloldalon.) gondoljanak vissza mindazokra a kísérletekre, melyek nemcsak a Bachkorszakban történtek, sőt nézzék azt az átgyúrási processust, a melyet tizenöt éven át Tisza Kálmán megkísérlett. E kísérletek mind plasticus massának tekitik e nemzetet s megfeledkeznek arról, hogy ez egy élő Organismus, a mely fejlődni akar s melynek fejlődni joga s fejlődési térre szüksége van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Mit tartok én közigazgatásnak és a közigazgatás lényegének? S ne méltóztassanak szerénytelenségnek venni, ha megmondom, ha én erre súlyt fektetek, mert ez elvégre kötelességem, ha már állást foglaltam a kérdésben. Ha elképzeljük azt, hogyan keletkezett az emberi társadalom: hát be kell vallani, hogy ez nem egy mesterséges, nem egy véletlen processus, hanem fejlődésmenete és eredménye s hogy ennek törvényei mások nem lehetnek, mint a családéi. Ott, a hol a családok felszaporodtak s ezek bizonyos körülmények és viszonyok hatása alatt, egy nagyobb mérvű egységet alkottak, ott a családoknak közös érdeke vált az administratio csírájává. ... T. ház! Ha már én a fejlődési viszony szempontjából tekintem a dolgot, ki kell emelnem, hogy az előadó úr és a ministerelnök úr is hivatkozott a történetre, sőt a ministerelnök úr odáig ment, hogy azt mondta, hogy az ősi vármegye a legrégibb időben nem is volt administrativ intézmény, hanem az egy várterület, tehát egy bizonyos territoriális fogalom volt. Én most nem foglalkozom azzal, t. ház, hogy mennyiben igaz ez, mennyiben nem; hanem egyszerűn acceptálom a t. ministerelnök úr ezen definitióját és constatálom, hogy ez az eredetileg territoriális fogalom az idő során kifejlődött nemcsak administrationalis apparátussá, hanem a közszabadság valóságos bástyájává. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát lehet-e tagadni, t. ház, hogy annak a nagy, felséges felbuzdulásnak, mely 1848-hoz vezetett, más volt a fészke és tulajdonképeni központja, mozgatója és összefoglalója, mint a magyar megye? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi volt ennek a mozgalomnak tulajdonképeni nagy triumphusa? Szerintem az, hogy az az átalakulás, mely Európa minden nemzeténél, mely erre az ösvényre lépett, véres forradalomra vezetett, nálunk a megye közbenjárása, segítsége folytán, az eszmék terjesztése és a megyei elemek belevonása útján, mondom nálunk vér nélküli forradalmat eredményezett, mely egészen békésen fejlődött és végződött. Hogy ez átalakulásnak nem nyerhettük [295] meg minden áldását, a mely következett volna, annak nem a magyar megye, nem a magyar nemzet az oka. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr tehát nem fogja tagadni, hogy a terület fogalmától 1848-ig az én tételem áll, hogy ti. fejlődés maga következett be és fokról fokra magasabbra hágott. A mellett benn van annak a megyének a fogalmában az, hogy a frictiókat lehetetlenné teszi. Ha valaki még ezután is tagadja ezt, akkor én még egy közelebb fekvő bizonyítékra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni: és ez az átgördűlés a Bach-rendszerről az újabb alkotmányos rendszerbe. (Helyeslés a szésőbalon.) Méltóztassék elgondolni, hogy ha ez az átalakulás magyar kinevezési rendszer mellett következett volna be: akkor az átgördűlésnek okvetlenül véresnek kellett volna lennie. Azonban mikor a Bach-rendszer és a provisorium letűnt, vájjon mit csinált Magyarország? A kinevezési rendszer elsöprésével helyére állította a közbizalmat, kijelölte azokat a functionariusokat és nemzeti erőket, a melyeket a közélet vezetésére képeseknek tartott, megválasztotta és az apparatus minden zökkenés és minden frictio nélkül működni kezdett és működött úgy, hogy valósággal békés fejlődés következett be az egész vonalon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a megye értelme! Ezzel szemben, t. ház, mit vitatkozzam én a túlsó oldallal, a mely még most is, a midőn már rég be van bizonyítva, hogy Európa összes el-