Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
már benyújtotta ezt az indítványt, magam is azt tartván, hogy a dolog alaposan megvizsgáltassék, csatlakozom az ő indítványához. ... [43] T. képviselőház! Csupán csak szavaim értelmének helyreállítására kérek engedelmet pár szót szólhatni. (Halljuk!) Én igen értem és méltatom is Kass Ivor t. barátomnak az intentióját. A munkás-kérdést magát mint munkáskérdést véve, a dolog valósággal ugy is áll, a mint ő azt felállította; de nekem ezzel szemben constatálnom kell azt, hogy valahányszor Magyarországon a munkás-kérdést egyáltalán bármely alakban felvetik, mindig ugyanazok a folyamodók azok, a kik magukat mint egy nagy munkástestület képviselőjét gerálják; én tehát e szerint vagyok kénytelen felettük ítélni. Valameddig ezek ott ténykednek, mint Magyarország összes munkásainak ilyen representatonalis testülete, én ehhez tartozom magamat tartani. Ha ők itt hazafiak és Parisban socialistáknak hirdetik magukat, a helyzet nem tiszta. Csupán ezt óhajtottam megjegyezni. 1887—92. 7. A magyar honvédségről 1890. január 20. KN. 1887—1992. XV. 172—175. [172] T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt ki akarom fejteni álláspontomat, a mely politikai programmom alapján kötelez és a mely az, hogy én az opportunismusnak egyáltalában semmi formában embere nem voltam és embere nem leszek. Ennélfogva álláspontom az, hogy a katonai erő tekintetében is a megoldás, ha akármilyen nemzeti jelleget iparkodnak is annak kölcsönözni, semmiféle surrogatumokban nem kereshető, hanem az magyar szempontból csupán és egyedül az önálló magyar nemzeti hadseregben található fel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Ha én, t. ház, mindeddig talán még követtem volna azoknak a példáját, a kik magukat avval kecsegtetik, hogy egy nem teljes intézményt szivökhöz szorítva azt a jelenlegi kormány alatt kifejlesztik, a honvédelmi minister ur mostani eljárása okvetlenül meggyőzhette volna a házat arról, hogy a legkisebb Opportunismus, mely az ellenzék részéről mutatkozik, a kormányt szinte bátorítani látszik arra, hogy visszaéljen (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől) s hogy azt az intézményt tulajdonképeni jellegéből kivetkőztesse. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) t Én ennélfogva kijelentem, hogy ellene vagyok azon áramlatnak is, melynek diagnosisa a következő: A kormány és különösen a honvédelmi minister ur határozottan arra törekszik, hogy a honvédséget, úgy, a mint most fennáll, lassan, de tökéletesen prepálja arra, hogy a közös hadseregbe beolvasztható legyen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy e tekintetben nem választják szerencsésen az úgynevezett masquirozást, az tisztán kilátszik például Münnich Aurél képviselőtársam múltkori fejtegetéseiből, melyeknek eszmemenete ez volt. A honvédség nem bir elegendő tisztet producálni, ennélfogva szükséges, hogy a közös hadseregből áthelyeztessenek a tisztek, de nem szükséges magyar tiszti akadémia. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Világos tehát a tendentia, hogy a közös hadseregből áthelyezett tisztekkel a szellemet kissé praeparálni akarják. Ezek után kijelentem, hogy a vita tulajdonképeni tárgya e tekintetében teljesen azon állásponton állok, a melyet Helfy t. képviselőtársam elfoglalt. A budget lényegének teljes kifejtésével és a törvények tulajdonképeni értelmét illetőleg elfogadom azt, is a mit Bolgár t. képviselő ur mondott, hogy a minister ur mostani kísérletében sokkal nagyobb veszély rejlik, mint rejlett egykor a 14. §-ban. ... [173] T. ház! Most vagyok felszólalásom legnehezebb pontjánál. (Halljuk! Halljuk!) A minister ur magyarázatokba bocsátkozott, még pedig közjogi tekintetben is beszélt és beszélt. De a hadtörténet itt megint beleavatkozik s világosan azt mutatja, hogy az igazi hadvezéri tulajdonok nincsenek a hadvezérek bő szónoklataihoz kötve. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A hadtörténet azt bizonyítja, hogy a legnagyobb hadvezérek, például [174] Moltke, hogy egészen a szomszédságban maradjak, vagy például I. Napóleon, vagy a hires Ulisses Grant, a világhírű tábornok és elnök mélyen hallgattak és nem adtak a minister umak példát, nem is volt rá módjuk. Fájdalom, hogy a minister ur nem követi azok példját, mert az olyan tábornokok, a kik a szónoklatban nagyok, a csatatéren rendesen nem azok. Itt sem megyek messzire, csak épen Francziaországba, ott van Boulanger (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) és másodiknak az, a ki egykor minket olyan nagyon mulattatott, General Tsernajeff. (Derültség a szélső baloldalon.)
