Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

és arra az egyszerű magyar mándlira ráakaszta­nak verdienst-Kreutzot, hogy tért és hatalmat teremtsenek maguknak. (Élénk helyeslés, Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De vájjon mit várjunk mi ettől a kormány­zattól a jövőben? Hiszen a ministerelnök ur most is megmondta, mire törekszik? Mi az, a mi arra indítja, hogy abba a bársonyszékbe ka­paszkodjék, hogy ne tágítson? Mert el van va­kítva, mint Harpagon. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Anticipálja már most is a jövő di­csőítését, midőn az államépületekre rávéseti ne­vét, midőn mások monogrammokkal tele rakják városok középületeit, midőn az 1849. május 21-én elesett honvédek síremlékén az áll, hogy: borosjenői Tisza László, pedig azok a hősök akkor igaz magyar repoblicanusok voltak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Reá vése­ti akkor, a mikor ő ma már egy betűjét sem vallja azoknak az elveknek, a melyekért azok a hősök elvérzettek. Az a felséges sas, mely a nemzet felett re­pült, mely éhezett, de sohasem adta fel szeplőt­lenségét, az a magyar irodalom, mely fentartot­ta a nemzetben a lelket, a lelkesedést, egy jobb jövő iránt a reményt, az Tisza Kálmán uralma alatt ma nagy részben udvari papagájjá lett. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát mondja meg Magyarország ministerel­nöke, hogyan tágította, hogyan terjesztette a politikai jogokat, mikor neki minden egyes sza­va az, hogy haladás van, fejlődés van? A most uralkodó választási törvény ezrével lökte ki az elemeket a politikai jogok gyakorlásából s váj­jon mennyit vett vissza azon kilökött elemek­ből, kik a census felmagasítása következtében vagy épen a házak architectúrája következtében elestek politikai joguk gyakorlásától? És ama nagy felháborodás alkalmával, mikor a nemzet alkotmányát megtámadják s a jogfosztottak is akarják hangjokat hallatni: vájjon Tisza kor­mányzata mihez folyamodik akkor? Ugyanah­hoz az erőszakhoz, mely a Bachok és az összes nemzetelnyomók systhémája volt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És mit érünk meg, t. ház? Megérjük azt, hogy midőn az egész emberiség­nek tulajdonképen ünnepet kellene ülnie — hi­szen százados évfordulóját ünnepeljük az em­beri jogok kimondásának — akkor meg kell érnünk azt, hogy Magyarország egész közéle­tén a reactio kezd mutatkozni; az erkölcstelen­ség során megszűnik minden qualificatio, meg­szűnik minden nemesnek az elismerése, megszűnik a tehetség felemelése és felállíttatik egyetlen egy tétel: a kormánypártiság és szol­galelkűség mindenek fölött. (Igaz! Ugy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, a túloldal egész törekvése most az, hogy ha csak valamiképen lehetséges, húz­za ki Tisza Kálmánt abból a hínárból, a hova reactionarius gondolkozása belevitte. (Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beadnak egy Rudolphinum-törvényjavasla­tot, — mi tudjuk miért. — (Halljuk! a szélső baloldalon.) Beadják a javaslatot feudalisticus és ultramontan [385] színezettel, hogy nyujtas­sék alkalom Tisza Kálmánnak, hogy újból meg­mentse az ő liberalismusát. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) De hát, t. ház, ki higyjen olyannak, a ki 14 esztendő óta hasonló menövereknek megszám­lálhatatlan sorát itt vitte véghez, a ki önmaga ellen beszél, önmaga ellen tesz, a ki egész poli­tikai múltját desavouálja s a kinek leghűsége­sebb, valósággal leghűségesebb szerszámjai épen olyanok, mint ő. (Élénk tetszés és derült­ség a szélső baloldalon.) Hát nem tulajdon az az systhema, mit az előadó ur is gyakorolt, ki ezer vezérczikket ir az önálló vámterület mellett és ezerét az önálló vámterület ellen? De hát, t. ház elvekkel ma boldogulni ne­héz és ma nem is az elvek, nem a nemzetnek új eszmékkel való felélesztése, hanem a siker a legfőbb és a sikerhez kell az, a mit én már egy­szer a házban kifejeztem a „Mann für Alles"! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) a ki min­denre, de mindenre vállalkozik s mindenütt tal­pon áll; beléphet a házba, mint intransigens li­berális, a ki sajnálkozik a botbüntetés eltörlésén, qualificatiot nyer az intendanturára és mikor ez sem elég, konyakot főz. (Élénk de­rültség és tetszés a szélső baloldalon.) Fel akarok egy sort éleszteni azon képvise­lők emlékezetében, a kik e háznak régibb idő óta tagjai. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Én azt tartom, hogy Magyarország minis­terelnöki székét csak oly férfi foglalhatja el és csak annak lehet egészséges visszahatása a nemzetre, a ki minden támadással szemben ké­nyes és érzékeny; mert Magyarország minister­elnöki széke messze kihat az egész társada­lomra s annak magaviseletére. (Helyeslés a szélső balon.) Mi történt a házban évekkel ezelőtt? A mi­nisterelnök ur zsebre tette Grünwald Bélától azt

Next

/
Thumbnails
Contents