Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

vá vonzotta. És akkor jött az a férfiú s vele a második korszak, a kinek a t. minister ur tegnapi beszédében fényes emléket állított: Trefort, a ki egészen más nézetektől volt eltelve, mint voltak azok, melyeket ezen rövid vonásokban kifejteni iparkodtam. Elismerem, hogy el volt telve akarattal és buzgósággal, hogy ő a magyar nemzet culturáját csakugyan felemelni óhajtotta. Létesített igen sokat, de a mi tőle egészen idegen volt, az a culturának nemzeti szellemben való tudatos fejlesztése. (Igaz! a bal és szélső baloldalon.) Nyugtalan lelke vitte őt országról-országra, megtekintette az intézményeket, megismerkedett a vezető szellemekkel és construált magának egy minta-embert, abban a hitben, hogy ennek a minta embernek az alakjára át lehet gyumi az egész magyar nemzetet. (Tetszés a bal-és szélső balon.) Ő a nemzetet nem tekintette élő organismusnak, melyben történelmi érzetek is lüktetnek, sőt a mely a történelembe is atavistice is visszavág, hanem egy plasticus massának, melyet abba a formába lehet belepréselni, a melyet ő magának kigondolt. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És ha mi most szorosan és objective veszszük a magyar cultura állását, akkor nem látjuk többé a pyramis alapvetését, nem látjuk a pyramist magát, hanem látunk egy kinai pagodát, a melynek minden emeletéből egy nagy ernyő búvik ki, ez az ernyő pedig mindig árnyékot vet maga alá és árnyékot vet a többiekre is. (Ugy van! Élénk tetszés a bal- és szélső balon.) Hát, t. ház, én nem egyszer hallottam ebben a házban is egy gúnyolódó szót — megnevezem [115] az embert — Pulszky Ferencz volt képviselő idejében, a ki azon szavamra, hogy a nemzeti geniust magasra kell tartani, annak értelmében kell fejlesztenünk mindent, azt mondotta gúnyosan: hát mi az a genius? O ismer geniusokat például a magyar czímer mellett és egyebütt, de vájjon mi az a titokzatos genius? Magában véve ez az állítás is bizonyítja, hogy hol vagyunk felfogás dolgában. Hallottam én itt egy pár szót az egri zászló-ügy ötletéből, a mikor akadt egy képviselő, nem ezen az oldalon, a ki azt mondta: De hát mi az a zászló? A zászló három, minden féle szinű portékából összevarrott tárgy. (Derültség.) Én, t. képviselőház, mindebben igen nagy veszedelmet Iátok, látom azt a veszedelmet, hogy az úgynevezett felsőbb körök mindinkább iparkodnak elszakadni magától a nemzettől és a mikor elszakadtak, akkor megszűnik a magasabb culturának termékenyítő hatása és következik az a nagy ür, mely egy nemzetet egyáltalában nagy alkotásokhoz nem vezetheti. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindennap megérjük azt, t. képviselőház, hogy azok a mi intézményeink, melyek magasabb fokon állanak, a magyar tudományos akadémia, a magyar nemzeti múzeum, a tudományos egyetem, stb., kezdik maguknak ez elismerést követelni. Követelik azt az elismerést, melyet nem volna szükség követelniök, ha teljesítenék kötelességüket, teljesítenék hivatásukat ugy, a mint kell, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert akkor a nemzet önkéntesen oda adná neki a babérkoszorút és az elismerést. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon.) És ha, t. képviselőház, utána kutatunk és utána puhatolunk, hogy hol van ezeknek a kulcsa, mi ezeknek az oka, meg fogjuk találni magát az időszakot is, a mikor ez a fordulat bekövetkezett. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Az a rohamos törekvés, igyekvés, a mely egykoron azt mondta: van parasztnyelv és van uri nyelv (Derültség) és a mely kimondta azt, hogy a magyar nyelvet csinosítani kell, megteremtett egy oly nyelvbeli chaost, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) melynek nyomása alatt elvált a nemzet zöme a magasabb tudományos intézményektől és törekvésektől. Én, t. képviselőház, nem fogok bemenni egy általános vita keretében részletezésekbe, hanem egyszerűen kimondom azt, hogy miután felemlítettem a magyar tudományos akadémiát, annak mult évi költségvetésében a nyomtatási költség volt 30 ezer forinton felül és könyvelárusításból volt 2.000 és egynéhányszáz forint. (Mozgás balfelől.) Magában ez a szám szerinti adat egyet bizonyít mindenesetre, hogy kíméletesen mondja: azt, hogy a nemzetben nincs meg a fogékonyság a magyar tudományos akadéma tudománya iránt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezt alaposabban és behatóbban szemügyre veszszük, el kell ismernünk, hogy a mi egész tudományos kezelésünkben, azoknak csekély kivételével, a miket egyes irók alkottak, absolute idegen minta és idegen szellem van. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És hogy meg is mondjam, hogy melyik idegen szellem ez, határozottan áll, hogy a német az. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi első helyen álló tanerőink, tudósaink nem ott keresik a hatást, hogy érezze meg azt a