Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

vénysértés következtében a bíróság ugy ítélt, mint Kassán ítélt, áthatva mindezek fontosságától, tudva azt, hogy ezen ügy újból és újból meg fog mozdulni, bízva végre abban, hogy az igazságnak elvégre is győznie kell, ezennel kijelentem, hogy nem veszem tudomásul a ministerelnök ur válaszát s kérem annak napirendre tűzését. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) 1884—87. 30. A népfelkelésről szóló törvényről 1886. május 8. KN. 1884—1887. XII. 7—9. [7] T. képviselőház! (Halljuk!) Nem azért élek a szólás jogával, hogy a t. képviselőház türelmét próbára tegyem; nem is annyira mint pártember kívánok szólni e javaslathoz, hanem inkább csak mint élő ember. (Halljuk!) Mert ez a törvényjavaslat ugy, a mint előttünk fekszik, ugy a mint Bécsben letárgyaltatott, nem csak [8] ezen ország érdekeit, nemcsak Magyarország népének érdekét érinti, hanem érinti egyszersmind az emberiség legszentebb jogát, érinti és durva kézzel markol feléje akkor, mikor minden nemzet legutolsó refugiumát, legnagyobb szentélyét, a családi tűzhely sérthetetlenségét támadja meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Az e törvényjavaslat felett lezajlott vita egy jelszó benyomása alatt folyt akár azok részéről, a kik pártolták, akár azok részéről, a kik elitélték. Ez a jelszó az, melyet Rákóczynak egyik nagy tábornoka Pekry Lőrincz irt zászlajára: Si vis pacem, para bellum. T. ház! Az emberi természet szenvedélyességét, hajlamait, elfajulását tekintve, én magam is igen jól tudom azt, hogy harcz, háború kikerülhető nem lesz soha. De mint népképviselő, én csak kétféle harczot fogadok el; az egyik a tiszta önvédelmi harcz, a másik az, mikor a kor magasztos eszméiért kell fegyvert ragadni, hogy rázzuk le a zsarnokság bilincseit. (Helyeslés a szélső balon.) De azoknak a háborúknak, melyeket az ily törvényjavaslatok contemplálnak, melyekre nézve ez a törvényjavaslat mondja ki a haderő szervezését, vájjon jogosultsága honnan ered? Mi ennek a kornak irányzata a háborúviselés tekintetében? De mi ennek a kornak irányzata a hatalmi törekvések tekintetében, társadalmi tekintetben és dynasticus tekintetben? T. ház! Valljuk be őszintén, két hatalom törekszik uralomra, egyik a másikra támaszkodik: az egyik a tőke, a börze, a másik a szurony és a mit ez túlfeszítésében provocál, azt látjuk most Európának egyik legpolgárosultabb államában fellobogni és látjuk fellobbanni Chicagóban, Amerikában a legborzasztóbb alakban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Fejleszteni a hadi erőt, fejleszteni a véderőt. — vájjon mivel? Vájjon mivel contemplálja ezen törvényjavaslat a véderő fejlesztését? Azt mondja a túlsó oldal egyik szónoka Zichy Antal t. képviselő ur gúnyolódva hozva fel azt Hódossy t. képviselő ur ellen, hogy nem az alkotmány a lényeges, hanem a létkérdés. T. képviselőház, én már régen observálom, hogy a túloldalon ülőknek szokása, hogy philosophiai terminusokkal igyekeznek elütni fontos kérdéseket, a melyeknek mélységes jelentőségük és súlyuk van. Igy szokott tenni Zichy Antal t. képviselőtársam minden esetben. Mert valahányszor mélyre ható elvekről van szó, ő mintegy k. k, Beschwichtigungs-Hofrath fölemelkedik egy philosophiai terminussal. (Élénk derültség. Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát nem az alkotmány a fő, hanem a létkérdés a fő és ehhez kell alkalmaznunk mindent. Magam is tudom a létkérdés fontosságát, de tudom egyszermind az alkotmányosság fontosságát is. A létkérdés fontossága physiologiai törvényeken alapszik. Azok lüktetnek az ember minden egyes szervezetében. E nélkül szervezet nem képzelhető. Tehát a létkérdés mellett meglehet az ember mint Organismus. De az alkotmánykérdés az a törvény egy nemzetben, a mi az emberi testben a physiologiai törvény. Az alkotmányosság egy egész nemzetben a physiologiai törvény, a mely nélkül a nemzet mint társadalmi egység fenn nem állhat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ez a törvényjavaslat arra készült, hogy — bocsánat a kitételért — brutaliter benyúljon a házi tűzhely szentségébe, megmondván, hogy háború esetében a családapák kiszólittassanak a csatamezőre, sőt kivitessenek a külföldre is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy e javaslat a monarchia másik fele részéről már le van tárgyalva, a ki figyelemmel kisérte e tárgyalást az osztrák részen, az tudja, hogy ott felmerült a kérdés, hogy az elpusztult