Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

felügyelet megszegéséért és szándékozik-e általában a törvényszerű eljárást foganatosítani, ez által Máramarosmegyének a békés fejlődés feltételeit, sértett közérzületének a törvényes elégtételt megadni? T. képviselőház! Azzal fejezem be szavaimat, hogy engem semmi ellenséges indulat nem vezetett, de vezetett a tiszta igazság kiderítése. Mert én meg vagyok győződve arról, hogy ha a bíróságoknak eljárásai, a bíróságoknak ítéletei a maguk kövekezményeiben csak azok lesznek, a mik most voltak, a magyar társadalom elveszti [342] azt a biztosítékot, a mely nélkül államot fentartani nem lehet. Ismétlem, fiat justitia! (Mozgás.) 1884—87. 27. A közigazgatás átszervezéséről 1886. március 12. KN. 1884—1887. X. 96—101. ... [98] T. ház! A correct és igazi administratiót másra, mint a közbizalomra fektetni nem lehet; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) nem lehet másra fektetni azt az adminisrtatiót, mely napról napra a nemzet összeségére, annak legkisebb közügyére is irányozza intézkedéseit. Mert, valamint minden organismusnak szüksége van bizonyos spatiumra, melyben mozogjon, hogy kifejlődhessék, hogy egyáltalában mint Organismus megtehesse kötelességét, folytassa életét: ugy egy nemzetközi és administrativ élete is megköveteli e spatiumot, akár a városokat, akár a nagyobb municipiumokat, akár az egész országot veszszük. És hogy a centralismus e szabad mozgásnak minden esetre ellensége, azt, t. ház, tagadni nem lehet. Mert mint már mondtam: bármikép irjuk is körül az illető centrálisaié apparatus functióját, a centralis erőnek, a centralis kormánynak, mely ez apparátust mozgatja, már a kényelmesség szempontjából is legfőbb érdeke az, hogy ne sokfélekép kelljen intézkednie, hanem hogy egy rendelettel kényszeríthesse az egész országot bizonyos irányú törekvésekre. (Ugy van! a szélső baloldalon.) ... T. ház! Legyen szabad nekem a jövő centralisticus rendszemek bizonyos irányzatát applicálnom. A kik Magyarországon a megyei közéletet nem csak könyvből és nem csak itt a központon forgolódva ismerik, hanem ismerik a megyei közéletet, tekintettel a népességre és annak hajlamaira, azok megtanultak minden bizonynyal egyet és az egy az, hogy valahányszor tisztviselő-választás forog szóban, ott a hol az tisztességesen és megfontolva történik, nem elégséges az, hogy valaki valamely functio teljesítésére minősítve legyen, hanem keresik ezen kivül magát az embert, mint embert. Mert ott, hol a közéletnek napról napra való ellátásáról van szó, nem ugy kell felállítani a kérdést, hogy milyen tehetségű embert kell oda tenni, hanem ugy, hogy egyik helyen képesség mellett megfelel a szigorúbb, a keményebb ember, másik helyen a lágyabb, conciliánsabb eljárású ember is, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és e szerint válogatják meg az embereket. A centralisticus kormány beéri a bizonyítváiyokkal, az oklevelekkel és oda küldi és boldogítja az illető megyét, az illető kört oly emberrel, a ki lehet igen jó minősítésű, a ki lehet igen jellemes, minden a világon, de nem felel meg a specialis viszonyoknak, a melyeket szem előtt kell tartani, ha egy társadalom napról napra való életének ellátásáról van szó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt a pártot, a melyhez nekem szerencsém van tartozni, azzal vádolják, hogy ósdi álláspontot foglal el; ezt vetik szemére, olyan furfangos és dialecticus módon, a mint vetette szemére Szilágyi Dezső t. képviselő ur. (Halljuk!) Én azt vallom és azt tartom, hogy ott, hol a társadalomban a történelem fejleményei folytán bizonyos szervezetek megalakultak, azokat eldobni, szétrobbantani akarni a legigazibb veszély. Bárhonnan keletkeztek is azok, ha egyszer a közéletben bizonyos viszonyok között jól teljesítik functióikat, akkor a fejlődő kornak a feladata azon szervezeteket a fejlődő korhoz képest átidomítani, [99] (Helyeslés a szélső baloldalon) de azokat szétrobbantani, azok helyére épen a szellemökkel ellenkezőt tenni, abban rejlik a veszély ana nézve, hogy a törés el nem kerülhető. ... Hát én, t. képviselőház, nem látom idejét annak, hogy Magyarország közigazgatása elvi álláspontból akár megtámadtassék, akár változást szenvedjen; én azt az álláspontot foglalom el, hogy ez igenis javítandó, még pedig akként, hogy a valóságos factorok functíókba lépjenek, hogy adassék vissza valósággal a megye közönségének a közéletére való igazi befolyás; mert az önök vármegyei termei panganak azóta, a mióta a bizottsági tagok tudják, hogy hiába mennek a megye termeibe többé, (Helyeslés a szélső baloldalon) előre el van döntve minden és azon többé