Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

többé, az egy egészen új folyó. A statusquot megállapítva s mellette a víz gazdálkodását ismerve, lehet új alaptervet szerkeszteni, melyre a szabályozás alapíttassék..." (KN. 1881—84. III. 370—375.). Március hónapban igen sokszor szólalt fel. 6-án nagy beszédet mondott a magyar mezőgazdaság helyzetéről [14]. Felemlegette a tanintézeteket, azok oktatási struktúráját, a magyaróvári gazdasági akadémia német tannyelvét. Szólt a Szegeden létesítendő egyetemről, az ipartörvény revíziójáról, a lótenyésztésről, még a hadsereg helyzetéről is (KN. 1881—84. IV. 86—87.). Még ugyanezen a napon, rövid beszédben szólt a Selmecbányái erdészeti akadémiáról is [16], szóvá tette, hogy a földművelési tárca irányítása alá helyezték [KN. 1881—84. IV. 86—87.). Tavaszonként, szinte rendszeresen felvetette a szőlőterületek pusztulását; 1882. március 7-én a filoxéra elleni védekezés ügyében beterjesztett rendeletet kritizálta [15]. Folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy a kormányzat teljesen tájékozatlan az ügyben. Amerikából hozatja a magot és a vesszőt, amikor az Franciaországban is olcsóbban megvásárolható; a kísérleti állomásokat nem a megfelelő helyekre telepítették, elsősorban a Tahitótfaluban lévőt kifogásolta azért, mert akkor még Budán és a környékén telepített szőlőket nem érte el a járvány. A Szendrőit (Borsod m.) pedig azért, mert az nem alkalmas a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék védelmére. Határozati javaslatában azt indítványozta, hogy a kormány a történelmi borvidékeket igyezzék védeni és segíteni; illetőleg felvetette azt a gondolatot, hogy a „Magyarország futóhomok területi borászati használhatóság tekintetében meghatároztassanak s a meghatározások eredménye nyilvánosságra bocsáttassék; végre, hogy megfelelő homokterületeken a francia módszer szerint kezelt szőlőtelepek létesíttessenek" (KN. 1881—84. . IV. 95—98.). Alig két nappal később (1882. március 9.) már Szeged város érdekeit védte. Nem támogatta a szegedi kormány- és királybiztosi intézmény meghosszabbítását, amelyet az árvíz utáni rendezési folyamat segítésére rendeltek ki [18]. Azzal érvelt, hogy a város újjáépítése rendezetten halad, a város önkormányzati szervei működnek. Beszéde második felében azt fejtette ki, hogy fogyasztási adó határa a város és az azt körülvevő tanyavilág közé esik, s ez nem szolgálja a város érdekeit. Ennek az a hatása, hogy a tanyák mezőgazdasági termékeit inkább a szomszédos kisebb és nagyobb településekre viszik eladni (KN. 1881—84. IV. 125—128.). A hazánkban élő nemzetiségek sorsával igen sokat foglalkozott; 1882. április 29-én „Magyarország német származású fiainak hazafiságát" hangoztatta [19]. Arról számolt be, hogy több megnyilatkozás cáfolta „ama bizonyos németországi egyesület beavatkozását" (KN. 1881—84. V. 71—72.). Május 24-én mondta el egyik legfontosabb beszédét a dinasztia és az ország érdekeinek ellentétéről [20]. A beszédet a II. fejezetcsoportban fogom tartalmában ismertetni és értékelni (KN. 1881—84. VI 83—87.). Június elején a katonai intézetek oktatási rendszerét hozta szóba a képviselőházban [21], azt hangoztatván, hogy „az országgyűlés tagjainak kilenctized része, sőt merem állítani, hogy még ennél is több, nem bír belátással a mai katonai intézetekbe." Határozati javaslatot terjesztett be, mely szerint „Utasítsa a képviselőház a honvédelmi minisztert, hogy a fennálló katonai nevelőintézeteknek, a legalsóbbtól a legfelsőbbig értve, részletes tanterveit, úgy az intézet szabályzatát a végből terjessze a képviselőház elé, hogy a törvényhozásnak módjában álljon a katonai nevelés helyzetével és irányzatával megismerkedni."