Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
Ez alkalommal még csak azt akartam megjegyezni, hogy ha a minister azokat felhozza a tudomány ellen, kik a hatvanas években tételeket állítottak fel, melyek nem bizonyultak valóknak, hát ezek csak egyesek voltak s a következmény megmutatta, hogy helytelen volt egyesek okoskodására építeni. De megtanultuk a hatvanas és hetvenes évekből azt, hogy némely folyóink bizonyos periódusokban annyira megapadnak, hogy úgyszólván fenekükön lehet járni szekérrel, máskor meg annyira felduzzadnak, hogy a városokat söprik el. Ez már eredmény, melynek okát keresni kell. Ezen viszonyokat lelkiismeretesen puhatolni nem lehet feladata egy vizszabályozással foglalkozó mérnöknek; az kiválóan egy tudományos, a gazdasági feladatok érdekeivel is foglalkozó hydrographiai intézetnek a teendője. Határozati javaslatot nem terjesztek elő, csak szemben a hallottakkal voltam bátor nézeteimnek kifejezést adni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1884—87. 6. A Szamos szabályozásáról és az Ecsedi-lápról 1884. december 17. KN 1884—1887. II. 254—255. [254] T. képviselőház! Azt hiszem, hogy már az a körülmény, hogy Szatmármegye hallgatag fiai amazon az oldalon megtörik egyszerre a csendet és felszólalnak, azok, kik a jelenlegi kormány alatt mindig a megelégedés teljes külső és belső kifejezésével foglaltak a házban helyet, (Derültség a szélső balon) már magában ez a körülmény is, azt hiszem, meggyőzheti a házat arról, hogy Szatmármegyében az árvizek calamitása nagy és minthogy nagy, hogy azon valósággal segíteni is kell. T. ház! Én magam is autopsia alapján állok, midőn a kérdéshez hozzászólok. Magában véve a hydrographai intézetről folytatott rövid vitatkozás és Boros Bálint t. képviselőtársam felszólalása bizonyíthatja azt, hogy ilyen kérdéseket localis, megyei szempontból tárgyalni a törvényhozásnak véghetetlenül nehéz és veszedelmes. Mert az egyik vidék a saját érdekét helyezi előtérbe, nem gondolva azzal, hogy mi éri azáltal a másik vidéket. A Szamosnak vagy bármely más folyónak localiter való szabályozása mindig nehéz probléma, mert a kérdés mindig az, hogy az alatta lévő vidékkel mi fog történni. T. ház! Én ezt tovább nem folytatom, hanem csatlakozom teljes tökéletesen ahhoz a felfogáshoz, melyet Kiss Albert barátom itt kifejtett. Mert noha nem tudom, milyen hydrographiai és meteorológiai alap áll a t. minister ur rendelkezésére, azt mégis fel merem tenni róla, fel is teszem, hogy ő a jövő esztendei árvízről még ma nem tudhat semmit. Megtörténhetik t. ház az, hogy azok az árvizek nem fognak bekövetkezni, az esőzések nem akként fognak bekövetkezni. Megtörténhetik az is, hogy a következő év még rosszabb lesz az eddigieknél és akkor kérdem, mi fog történni? Hol van a garantia annak a veszedelemnek elhárítására, a mi momentan okvetlenül meg kell, hogy történjék. Előrelátással meg kell, hogy történjék. Ha a t. minister ur azt mondja, hogy a Szamosnak gyökeres szabályozása követeli azt, hogy ugy a bal parton, mint a jobb parton gátak cmelkedtessenek, nehogy az ár egyikre vagy másikra zúdittassék, minthogy a jobb parton a minister ur szerint jelenleg még védgátak nincsenek, ellenben a védgátak daczára a bal partot a Szamos elöntötte: ebből következik, hogy miután azok a védgátak rossz állapotban vannak, azok épen azon felfogás szerint, melyet Boros Bálint t. képviselőtársam kifejezett és melyet Kiss Albert t. képviselőtársam támogatott, csakugyan olyan karban helyezendők, hogy az imminens legközelebbi veszély ellen, ha nem is örökre szóló, de legalább relativ [255] védelmet nyújtsanak. Én tehát e tekintetben pártolom Kiss Albert t. képviselőtársam határozati javaslatát. A másik kérdés az ecsedi láp kérdése. T. ház! Egy történelmi nevezetesség volt az, a mely arra indított, hogy én az ecsedi lápba minden esetre mélyebben behatoljak, mint az igen t. minister ur maga. Megjegyzem, hogy én azon pontig, a meddig a minister ur behatolt, eljutottam, de én tovább is mentem. Ezen történeti nevezetességű pont az úgynevezett Rákóczy-vár, mely benne fekszik a láp kellő közepén. Minthogy az egy kiemelkedő pont, arra hágtam és ott tekintettem körül. Határozottan kimondom, hogy a ki azon a ponton megállapodik és elnéz a láthatár széléig azon a felséges rónákon és azt találja, hogy az, mint Boros képviselő ur megjegyezte, semmi egyéb, mint békák, csíkok és kárászok tanyája, a ki látja, hogy az Magyarország kellő közepén van, az egy valóságos spongya. A
