Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

T. ház! Ez szerintem először is pharasis, másodszor azt bizonyítja, hogy a t. képviselő ur a slavismussal egyáltalában nem foglalkozott, mert t. ház, ugy a mint az a bizonyos cultura Oroszországban terjed, mert mást Beksics Gusztáv képviselő ur nem is érthetett, a mint mondom, az terjed, lépten nyomon azt találjuk, hogy épen azért, mert Oroszország nem egyöntetű nemzetből áll, hanem valóságos népconglomeratum, a hol van itelligentia, de nomád törzsek is vannak, ottan a cultura terjedésének első sorban szétbontó hatása van. És azért én kivánom, hogy Oroszország intelligentiája folyvást gyarapodjék, mert a mint az terjed és minél inkább terjed, annál inkább fog csökkeni a veszély miránk nézve, mert a művelt Oroszországnak csak az lehet czélja és feladata, hogy kibontakozzék az absolutismusból, lépjen az alkotmányos térre és akkor Magyarország bizonyára solidaritásban fog állni e téren vele. ... T. ház! Ez az eszme, ez a törekvés egy századdal elkésett, mert más formában, osztrák formában az államnak ezt a feladatát, a koronának és minden hatalomnak ezt az irányzatát voltaképen [13]II. József császár képviselte és a magyar nemzetet ekként megnémetesíteni akarta. T. ház! Nem ott kell a megoldást keresni, a hol azt Grünwald Béla t. képviselő ur keresi, ti. abban, hogy az administratio vagy bureaucraticus ellátás kényelme érdekében a közélet öszszes nyilvánulásait rubrikákba akarjuk szorítani, mert ez minden absolutismusnak jellege és törekvése. Hanem ha ugy veszszük fel a dolgot, a mint van, hogy ti. Magyarország polygott állam, hogy több nemzetiségből álló állam, akkor az államhatalom érvényesítése nem abban áll, a mint ő contemplálja, melyek előttünk kétségtelenül mint sikeresek kínálkoznak. És itt azt mondom, hogy nem a hatalomnak egy kézben összpontosítása, a hatalommal való nyomás, hanem az institutióknak teljesen szabadelvű alapon való fejlesztése az egyedüli, mely ily társadalomból egy erőt, egy hatalmat teremteni képes. (Ugy van! a szélső baloldalon.) ... Azt mondani t. ház, hogy én intransigeus liberális vagyok, noha sajnálom, hogy a botbüntetés eltörültetett; azt mondani, hogy intransigens liberális vagyok, noha sajnálom, hogy a sajtó szabadság behozatott, azt mondani, hogy intransigens liberális vagyok, noha sajnálom, hogy a jury fennáll; sőt én annyira intransigeus liberalismus vagyok, hogy én a polgári házasságot valóságos szükségesnek tartom, de azért nem szavazom meg. (Derültség a szélső baloldalon) és elmegy vájjon hová? Elmegy Galileihez, elmegy Húszhoz, sőt amint szavainak egyes tételeiből vettem észre, még Krisztushoz is elmegyen ott, a hol az egyenlőségről értekezik. Azt mondja az intransigens liberalismus olyan mint egy kerék a gépben, mely csak előre fordulhat, hátrafelé soha, de hozzáteszi, hogy meg is állhat. (Derültség a szélső baloldalon.) Hogy én ezt az intransigens liberalismust a legrövidebben jellemezzem és a maga értékére visszavezessem, e végett az emberiségnek a t. képviselő ur felhozott vezetőit azon szerepbe fogom juttatni, melyben ő magát mint intrasigeus liberális képzeli. Tehát Husz voltakép a gr. Keglevich István féle intransigens liberalismus alapján állva, igy kellett volna, hogy gondolkozzék: én ugyan meg vagyok győződve, hogy a mostani vallási rend rossz, hogy haladásra van szükség, de miután itt nagy zene-bona támadhatna, inkább nem mondok semmit. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) És Galileo Galilei az intransigens liberalismus alapján voltakép ugy kellett volna, hogy gondolkozzék: én az én tudományos megfigyeléseim alapján kell, hogy állítsam azt, hogy a föld mozog, de miután ebből nagy zene-bona s harcz támadna, inkább nem mondok semmit. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) És végre t. ház, Krisztus, az emberiségnek valóságos nagy reformátora, midőn ő az emberszeretet tanának helyességéről és igazságáról meggyőződött és látta, hogy a pharizeusok nem ezen alapon állnak, hanem a hatalom az ő kezükben van, kell hogy azt mondta legyen: én ugyan meg vagyok győződve az általánosan kötelező emberszeretet szükségességéről, hanem ebből nagy baj és zenebona lesz, én nem mondom ki. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) ... [14] A magyar társadalomnak vájjon mi baja? Ezen társadalmi jelenségeknek, az úgynevezett corruptiónak, az úgynevezett társadalmi elernyedésnek vájjon mi az oka? Hiszen ha Beksics t. képviselőtársam mélyen pillantott volna be nemcsak a szerkesztőségbe és nemcsak oda a hova őt viszik és kalauzolják, hanem valósággal a magyar társadalomba és birt volna elég elfogulatlansággal, hogy ott tanulmányozzon és észleljen, megtalálta volna az elernyesedésnek és egyéb bajnak az okát, mert hiszen azon férfiúnak, melynek egész lényét visszatükrözi a társadalom, Tisza Kálmánnak satellesei ott vannak a társadalomnak minden