Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

rendesen előállni szokott, ti. az adóemelés, a amely ő szerinte egyedüli ereje az államnak. A statistikai kimutatások, t. ház, bizo­nyítják és mutatják azt, hogy Magyarországban az évi fatermelés átlag véve holdanként két köbméter. A statistikának másik sorozata azt mutatja, hogy a lakosságra elosztva e mennyi­séget, egy-egy lakosra nem jut két köbméter fa évenként. Hogy ez nem elégséges, azt mutatja magának a fővárosnak statisztikai kimutatása, melyből világosan látható, hogy daczára annak, hogy Budapest lakosságának nagy része kősze­net használ fűtésre, mégis átlag egy és fél köb­méter fa szükséges minden lakosra. Tudni kell továbbá azt és már ebből látni, hogy a fatermelés nem áll arányban a szükség­hez, tehát azon plus melylyel Magyarország ezen közgazdasági helyzetét javíthatná, ti. azon plus, hogy a mellett, hogy lakosságát ellátná, bizonyos fanemek kivitelére is gondoljon, a je­lenlegi gazdálkodással el nem érhető. Az erdészeti auctoritások és capacitások azt mondják, hogy ha nyers terményekre fektetjük a fősúlyt, kivitel dolgában Magyrország nem képes annyi tölgyfát teremteni, hogy azt el ne adhassa busás áron nagy haszonnal kifelé. Ez a földrajzi elhelyezés dolga és e tekin­tetben bátran lehet mondani, hogy Magyaror­szágnak tölgyfatermelésre nézve egész Európá­ban nincsen párja. Fontosságot ölt ez még az által, hogy Amerika tölgyfa dolgában Magyar­országgal nem versenyezhet. Mit contermplál ezen törvényjavaslat? Azt, hogy a hol rendezés folytán bizonyos erdőré­szek letaroltatnak, a hol eladás folytán az erdő­talaj más gazdasági ágra fogatik, ott meg le­gyen adva, a recompensatió bizonyos módja, hogy az erdőtalaj befásittassék. Legalább ez az én felfogásom e tekintetben. Már most, t. ház, a ki elgondolja, hogy az utolsó évtizedben Magyarország kis- és közép­birtokossága milyen jellemezhetlen, könnyelmű gazdálkodást folytat az erdőségek dolgában, te­kintve ezen birtokosság jelenlegi helyzetét, mely nem engedi csak felét is teljesíteni azon feladatnak, hogy az erdő felújítását előmozdít­sa, a mihez sem kedve, sem pénze nincs, na­gyon hasznos és okos, hogy teremtessék meg az erdők faállományának fentartására egy alap, mely az erdők felújítására használtassák. Mi­után ez véghetetlenül fontos érdek, nem látom be, hogy az amúgy is csak csekély alap, mely ily módon támadni fog és semmi arányban nem áll azon pusztítással és azon rosz karban levő állapottal, melyben az erdőségek vannak, még akkép is megcsonkittassék, hogy abból viciná­lis vasutak építésére is elvétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát mindezek után, miután az erdő gazdálkodásban egy Magyarországra véghetet­lenül fontos érdeket látok és kiváltkép azt, hogy az ország bevételi forrásait igazán növeli és erősíti, óhajtom, hogy ezen alap, mely meg­teremtendő magukból az erdőkből, új erdőkre fordittassék és ne zavartassák össze egy oly do­loggal, mint a minő a vicinális vasút, a mely mint jövedelmi forrás és szükség egészen más természetű, mint az erdő. Erre más alapot kell találni annál is inkább, mert a vicinális vasutak nemcsak az erdők érdekében fognak építtetni, hanem egyálatlában azon vidélkek összes köz­gazdasági érdekei szempontjából. Ennél fogva nem járulhatnék a javaslathoz szavazatommal, ha a közgazdasági bizottság­nak [240] igen helyes a módosítványa el nem fogadtatnék. Ezt kivántam egyelőre megjegyez­ni. (Helyeslés a szélső baloldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents