Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

még mindazon cardinalis és fontos factorok hozzáadásával, melyek nélkül a külön vámterület sem ér semmit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ... [179] T. ház! (Halljuk!) Az iparkérdés tárgyalása alkalmával azokon kivül, a miket eddig mondottam a külön vámterületre, a pénzügyre és a hadügyre nézve, kiváló súly fektetendő magára a munkáskérdésre is. Az a mozgalom, az a türelmetlenkedés, melyet mi e téren tapasztalunk, tapasztalható nem csak a munkásoknál, hanem tapasztalható Magyarországon már egészen más sociális rétegekben is. Oly gazdálkodás, mely itt folytatik, a hol minden csak financiális és hatalmi szempontból vétetik, a hol a hatalom birtoklása csak fictio, a hol a nemzet felett mások döntenek, kivált anyagi érdekei felett, számtalan az ember Magyrországon, a kinek igaz, hogy van betevő falatja, de ha a távolabb jövőbe néz, nem lát biztosítékot. A kényelmetlenségi érzeten kivül jelentkezik egy más valami, az éhség érzete, az, hogy meg kell tagadnia szájától a falatot; a mellett termel a társadalom problematicus existentiákat minden téren és ez az, a mi e téren és a munkásoknál is hajlamot idéz elő arra, hogy minden ingerlő jelszónak, legyen az bármily bárok vagy oktalan, utánna megy. Ez nem a rosz indulat, mely az emberben él, hanem a vágy, látván az államrendszer rosszaságát, a vágy ebből kimenekülni és egyáltalában emberhez méltó állást és ellátást magának megszerezni. Hogy vájjon ezen törvényjavaslattal és a t. kormány eddig követett irányzataival elérhető e az, mi, a kik ezen az oldalon ülünk, évek hosszú sora óta azt állítjuk, hogy nem és a t. kormány kénytelen lesz bevallani, hogy kivévén bizonyos külső mázt, a mely nem több tacticánál, alaposan, gyökeresen még csak irányt sem vett a közállapotok javítására, még csak irányt sem vett oda, hogy egyáltalában az anyai helyzet valamikép jauljon. Mert azon szónokok és köztük az [180] igen t. földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister is, a kik hangsúlyozzák ezen törvényjavaslat fontosságát, a kik elismerik azt, hogy az iparososztály igen fontos és nagy factor minden nemzet életében, nem tagadhatnának meg egyet, hogy eltekintve a külön vámterülettől, eltekintve a pénzügyektől, eltekintve a hadügytől, az ipar felvirágoztatásához szükséges még egy és ez az egy az, hogy az illető ország, ha földmívelő, ha nyers anyagot termelő ország, annak gazdasága intensivvé tétessék. ... Mit mondanak pl. most azon t. képviselő urak és vezéreik, kik magoknak követelik, azt, hogy liberálisok. Mi tehát az a liberalismus? (Halljuk!) Ezzel tisztába kell hogy jöjjünk. (Helyeslés szélső balfelől.) A liberalismus az, hogy a gondolat ne veressék soha sehol békóba, legyen sajtó-szabadság, lelkiismereti szabadság, jogegyenlőség és ne legyen az egyén korlátozva az ő önrendelkezésében és erejének kifejlesztésében, csupán csak egy korlátot ismerjen, ti. a közjólétet, a közérdeket, az államot, a nemzetet magát, szóval ezek a liberalismus legfőbb követelményei. De alkalmazzuk most ez egészet egy adott államra, a magunkéra. Az az irány, melyet a t. ministerelnök ur követ, midőn ő azt mondja — legalább a törvényjavaslat előzményeinek alkalmával mondta — a mit György Endre mond, hogy mindennek szabadnak kell lenni, nem kell sem társulat, sem qualificatió, sem semmi az ipar terén, ha ezt, mikor testületek megalkotásáról van szó, logikailag az állam minden keretére alkalmazzuk, akkor a t. ministerelnök ur egy szépnapon Európának a legnagyobb communistája lesz, a ki egyáltalában semmi társadalmi és semminemű keretet el nem ismer, hanem az egyént odateszi a maga nyers, korlátlan szabadságába. Ennek a dolognak kritikája t. ház az, hogy máskép lehet ily kérdésekről beszélni akkor, ha valaki emancipálja magát az alól, hogy itt magyar nemzet legyen s itt csak embereket lát. Az elmehet a communismusig; de abban a perczben, a midőn ez alól nem emancipálhatja magát, a midőn e nemzet létjogát és szükségességét elismerte: akkor e nemzetben is lásson egy keretet, egy összetartozó egészet, melyet ins ti tutiókkal meg kell védelmezni. (Ugy van! a szélső balon.) E képviselőház nem czéh? Nincs-e annak szervezete és nem követeltetik-e meg minden embertől a qualificatio — a mértéket nem akarom vizsgálni — (Élénk derültség balfelől) vájjon a község köteléke, a vár megye nem czéh? Vájjon nem a qualificatio alapján történik az öszszes alkotmányos jogok gyakorlata, még maga a legfőbb jog, a választási jog is? Azt hiszem t. ház, nem kell játszani e kifejezésekkel, hanem be kell menni a dolgok alapjába és azt kell mondani, hogy igen is a liberalismusnak vannak postulatumai, melyek ellen vétkeznünk nem szabad s ezek azok, melyek a társadalom