Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

egy reális basison nyugvó műszaki felvétel és terv, a második feladat a financiális kérdés, a harmadik a végrehajtás és a negyedik csak a repartitiója a költségnek, a mibe az kerülni fog. És ha, miként a túloldalról is állíttatott és elismertetett, nemcsak a Tiszaszabályozásnál, hanem egyáltalában az összes folyók szabályozásánál Magyarországra nézve ez igen fontos közgazdasági, sőt nemzeti kérdés: akkor azt kérdem, ugyan hisz-e valaki ebben a házban és hiszi-e valaki az egész orszában, a ki Magyarország egyleteinek, társulatainak közgyűlési eljárásait ismeri, a ki tudja, hogy mit jelent az: Magyarországon a szabályozás és a közvetlen érdekeknek egy ponton való összehozása, hiszie azt, hogy ezzel az apparátussal valósággal egy egységes végrehajtás történhessék? Én ugyan részemről nem hiszem. ... ... At. minister ur a múltkor azt méltóztatott nekem mondani, hogy igaz, jó volna egy hydrographiai intézet, de annak adatai csak 20—25 év múlva hajtanának hasznot: és ebből merített érvet a t. minister ur arra, hogy ez az intézet nem szükséges. Felfogásom szerint t. ház, az, hogyha valami csak 20—25 év múlva hozza meg a hasznot, azt inkább csináljuk meg ma, mint holnap, (Ugy van! a szélső balon) mert egy nap is nyereség e haszonvételre nézve. Hiszen már a háznak mostani nyugodt tanácskozása igen tanulságos s a Tisza szabályozásra nézve jelentőséggel bir az, hogy [15] mig máskor a viz-ár miatt izgalomban volt az ország, mi most itt csendesen, kényelmesen, unalmasan tárgyaljuk a szabályozás ügyét. Hol van Magyarországon az a hydrographus, a ki megtudná mondani, hogy mire alapul és mire vezethető vissza Magyarország folyóinak a periodicus tüneménye, hogy a mig egy bizonyos időszakban úgyszólván kocsival lehet járni a Tisza fenekén, jönnek viszont időszakok, mikor nincs elég magas gát árjai korlátozására? Miből lehet következtetést vonni, cozmicus okokból, a csapadékokból, vagy hóolvadásből? Vagy tán azt méltóztatik hinni, elég az, hogy egy időjelző intézet van felállítva, melynek homályos jövendölései arról nevezetesek, hogy sohsem teljesülnek be. (Derültség.) [16] Én, t. ház, kijelentem teljes nyugalommal, hogy nemcsak a Tiszaszabályozásra, hanem Magyarország folyamrendszerének szabályozására vonatkozólag könnyű lelkiismerettel szavazok meg bármi nagy összeget, de két cardinális feltételem van. Az egyik az, hogy mivel a Tiszára vonatkozólag sem Vásárhelyi, sem Paleocapa többé nem mértékadó, mert egy új, agyonszabályozott folyóval állunk szemben, hogy tehát a Tiszáról, Dunáról és ezek mellékfolyóiról hydrographiai felvételek történjenek és ezek alapján csupán a folyószabályozás érdekeire való tekintettel állapíttassék meg a műszaki terv és ez ne tétessék a közgyűlések beleegyezésétől függővé, hanem a szakszerű erők által legnagyobb felelősség mellett hajtassék végre. És ha a műszaki terv és szabályozás ekként végre van hajtva, akkor van ideje annak, hogy a kormány gondoskodjék a másik feltételről, hogy a költség meglegyen s végre midőn a műveletre ráfordittatott, mikép viseltessék az a legközvetlenebbül érdekeltek és a kevésbé érdekeltek és a kevésbé érdekeltek részéről, sőt hogyan viseltessék országosan, mert Magyarország folyamrendszere nagy közgazdasági érdek, a mire nekünk ép ugy kell tudni áldozni, mint a hogy áldozunk ma a hadseregre és más institutiókra, a melyekben az ország biztonságát látjuk és keressük. Én a törvényjavaslatot, mely nem egyéb, mint a régi állapotok összezavarása és más formába való foglalása, a melyben semmiféle garantia nem foglaltatik arra nézve, hogy a műveletek reális egészséges alapra fektettessenek, mert semmit sem tüntet elő, csupán az érdekeltek dédelgetését, a kormány minden áron való beavatkozásának jogosítását, a nagy hatalomnak kezébe való adását egység és rendszer nélkül, e törvényt a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy azonban az előadó ur, nem tudom, hogy miért, épen a sövényházai társulatot hozta fel elrettentő példakép és mert ezt hallom az előadó ur, a minister ur, az államtitkár ur szájából is; sőt magam is tudom, hogy ez tarthatatlan s daczára annak, ezen általánosan tarthatatlannak jelzett helyzetben a szorongatott polgárokra egyáltalában nincs tekintet — minek illustratiója az, hogy mi itt a jogosságról és a méltányosságról szólunk, de ezalatt a túlterhelteknek elárverezik ingó vagyonukat •— nem én állítom csak, hanem Szeged város polgármestere, a ki ugyanezen resultatummal fordult a ministerhez, mint magam, a mennyiben a jogosság és a méltányosság hangsúlyozásával távoztunk mind a ketten, tehát tekintettel arra,