Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

vései — mint Oroszországban — üldöznek mindent, a mi csak vallásban és lelkiismeretben [169] nyilatkozik és arra vezet, hogy az ember szabadságra van teremtve; mert ott az állam magasabb czélja az, hogy az ember folytonos rabszolgaságban legyen. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Én e tekintetben a tételt akként állítom fel, hogy igenis az államnak és társadalomnak joga van minden felekezethez azt a kérdést intézni: mutasd meg. hogy a te tantételeid nem ütköznek-e a kötelező emberszeretetbe, az általánosan kötelező emberszeretetbe és hogy nem képeznek-e gátat az igazi polgári és emberi kötelességek teljesítésébe, még pedig a szabadság értelmében. Ha a felekezet ezt kimutatja, én a többire nézve csupán csak a szertartás kérdését látom és erre sem a lelkiismereti szabadság, sem a vallásszabadság, tekintetéből súlyt fektetni nem fogok; mert én a szertartásban nem látok lényeget, hanem csak külső nyilvánulását valamely intézménynek. Úgyde elismerem t. ház, hogy miután tagadhatatlan az, hogy Magyarországon számos felekezet létezik, melyeknek létezését tagadnunk nem lehet, minthogy ezek közt vannak számosak olyanok is, melyek törvény keretébe bevéve nincsenek, — Magyarországon megkülönböztetünk olyanokat, melyek a törvénybe bevéve vannak, olyanoktól, melyek nincsenek bevéve. Én igenis pártolom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatát azon irányban, hogy miután olyanok is léteznek, melyek positiv alapot az állam számára nem adtak, ti. hogy confessiót nem adtak ki, hozassék törvény, mely a feltételeket magában foglalja, hitelesíti, melyek teljesítésével azon cautéliák mellett, melyeket előadni bátor voltam, minden felekezet számára az életet, a továbbfejlődést biztosítja. Ezen az alapon pártolom a határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső balon.) 1881—84. 53. A kolozsvári Egyetemről és más tudományos intézetekről 1884. január 23. KN. 1881—84. XIV. 174—176. [174] T. ház! Egy dolgot tagadni alig lehet és ez az, hogy én nem merem feltenni Magyarország közoktatási ministeréről, hogy ő a kolozsvári egyetemet csekélybe venné culturális tekintetben, vagy bármikép. Még azt sem vonom kétségbe, hogy a kolozsvári egyetemet fejleszteni akarja; hanem t. ház, Ugrón Gábor képviselőtársam ráutalt a budapesti palotákra s azokra a valósággal költséges építkezésekre. Természetes, hogy nálunk e tekintetben roppant sok túlság történik. Nekem t. ház, valahányszor egy ily palotát belső berendezésével látok s valahányszor azt vizsgálom, mindig eszembe jut egy dolog, hogy a mikor én magam ornithológiával kezdtem foglalkozni, azt gondoltam, hogy ugy érek czélt legjobban, ha megveszek valamennyi vadászati eszközt, a mi csak arra való, hogy vadászszak mindenféle madárra és én ezen eszközöket mind magamra aggattam és ugy indultam az erdőbe. A vége az volt, hogy nem tudtam czélt érni, mert az a sok szerszám, a mivel elfoghattam volna egy szúnyogot és ha kell egy elefántot is, annyira megterhelt, hogy egészen egyszerűen, csak a legszükségesebbekkel felszerelve induljak a vizsgálatokra. Ha viszgáljuk t. ház, azokat a tudósoknak [175] a működését, a kik valósággal nagy eredményt tudtak felmutatni, a mely eredmények úgyszólván az emberiség sorsára a legnagyobb hatással voltak, hát bámulnunk kell az eszközök és berendezések egyszerűségén, a melylyel ők az eredményeket elérték. Hogy csak pár példát hozzak fel, Liebig tekintélye általában el van fogadva a tudományos világban, pedig az tudvalevő dolog, hogy ő csak akkor kapott külön laboratóriumot, mikor már elsőrangú tudós volt és a ki ezt a laboratóriumot megnézi és összehasonlítja a mi terrakotta stilű palotáinkkal, valósággal gondolkozóba esik. Senki sem fogja tagadni, hogy Rokitánszky volt péld. a pathológia, anathomia megteremtője. Fel van jegyezve róla életrajzában, hogy 29 éven át bonczolt a bécsi úgynevezett régi lovardában s minthogy a lovarda ablakai nagyon magasan állottak, neki pedig mikroskopikus vizsgálódásai közben világosságra volt szüksége, vizsgáló