Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Nékem a bosszú kiáltása symptoma volt a tanulságra. De azt kifejezni tartozom, hogy rendkivül jellemző az, hogy midőn mi keresztények a társadalomban, a képviselőházban és mindenütt a keresztény elemeknek a folytonosan a legnagyobb erővel és capacitással a reformokat ajánljuk, kimutatjuk 198 a gyarlóságot, kimutatjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy nekünk haladásra és mívelődésre van szükségünk, hogy nekünk a meglevő intézményeket meg kel változtatnunk, hogy akkor csupán csak a zsidóság az, a mely reformra egyáltalában nem szorul!? (Ugy van! Helyeslés a szélső balfelől.) Azt a férfit aki a reformot felveti, amint azt meglehet, hogy más alkalommal ki fogom fejteni, megkövezni, meggyalázni, a ki azt állította; a bántalom, a melyet bizonyos ügyek előidéztek, és a mely a keserűséget oly mélységes mélyen vitte a társadalomba — oly baj, a melyet orvosolni kell! És hogy én concret alakot adjak azon követelésnek, a melylyel e bajt orvosolhatónak tartom, kifejezem nyíltan és határozottan a következőket. (Halljuk! Halljuk!) Ha el van ismerve a kormányoknak, a képviselőtestületnek joga arra, hogy a társadalmat igazgassák, hogy annak szükségeit felismerve,, reformokat léptessenek életbe: akkor kell, hogy megkülönböztessék a jogokat és kötelességeket még pedig positiv és concret alakban. Történt reflexió arra, hogy ime a többi felekezet Magyarországon mind békésen élének együtt. Mi hozta létre ezt a békés együttlétet, mely mindinkább elenyészteti azt az ellentétet, mely egykor, a harmincz éves háborúban és máglyákon forrongott? Az enyésztette el, hogy kitűzetett jelszóul a „clara pacta, boni amici". „Ezt hiszszük, ez a mi hitvallásunk, ebbe belecsempészni, beledisputálni semmit sem lehet." Talán ismétlésekbe sem t. ház, de kimondom: ha tudni akarom, hogy a katholikus ember mit hisz, bemegyek egy könyvkereskedésbe s bármelyik nyelven megtudom azt egy kátéból, a melynek ára lOkr. Ha én azt akarom tudni, hogy a protestáns ember mit hisz, azt is hasonlókép megtudhatom. De ha én azt kérdem, hogy a zsidó hitvallásnak mi a codificált formája, abban az értelemben, mint pl. az ágostai confessió, vagy csak a hiszekegy is, a mely a keresztény hitnek nucleusa; hogy ez miként áll a zsidó hitben, én egy irtózatos labyrinthussal állok szemben a hol megszűnik a világos mondás, a hol az auctoritas kerekedik felül, mely individuum szerint változik, és nekem hiába küldi a tudós dr. Kaiserling az ő röpiratát: „Das Moralgesetz des Judenthums", melyben valósággal vannak oly elvek lefektetve, melyek elfogadhatók, sőt a melyek a többi felekezetek elveivel találkoznak is, de ellentmondásban állanak sok más tekintetben más zsidó forrásokkal, codificálva nincsenek, hiába küldi, mert rabbi Kaiserling véleménye csupán rabbi Kaiserling véleménye. Az nem általánosan érvényes, az nem általánosan kötelező codex vagy confessió. És ennélfogva én, t. ház, ma is csak ott állapodom meg a hol voltam januárban, a tapolczai kérvény tárgyalása alkalmából és a mely alapon én voltam az irodalom terén igen régen: „clara pacta, boni amici". A zsidóság találja fel az alkalmat arra, hogy ugy tegyen, mint tették a többi confessiók, ma inkább, mint máskor, mert a társadalom mélyen megilletődött és a zsidóság ellen a kétely mindenütt fel van támasztva. Tartson zsinatot és mondja meg hittételeit. Beszéltem én erről tekintélyes zsidókkal, kik maguk is belátták szükségét és azt mondták nekem, hogy irtózatos nagy munka az egész világ zsidóságát zsinatra birni és ott tanácskozásokat folytatni. De mit tettek a többi confessiók; Hát a protestánsok meghátráltak egy harmincéves háború elől? És ma a gőz és a villám korszakában miféle nehézség jár egy congressus előállításával? És elvégre, ha ők azt mondják, hogy ők szívből magyarok és valósággal teljesen be akarnak olvadni ezen nemzetbe, hát mi tartóztatja őket vissza, midőn már maguk is felekezetekre vannak osztva, hogy kövessék Anglia példáját, a mely teremtettsaját magának angol protestantismust, a mely nem törődik a többiekkel csupán csak a minden emberre valósággal kötelező tiszta moral elvét tartja szem előtt? Tehát miért nem teszik azt? Én t. ház, ebből az alkalomból, a hol úgyis más tárgyat kell eldönteni, elégnek látom kifejezni azt, a mit kifejeztem. Jól láttam előre, hogy ez a kérdés a jelenlegi kormány alatt csak elmérgesedhetik, hogy még fájdalom, számtalanszor lesz alkalmunk e házban ezen kérdés fölött vitatkozást folytatni. De a t. ministerelnök ur sohase feledje azt, hogy ő figyelmeztetve volt nem egyszer parlament és társadalom részéről ezekre a következményekre, a melyeket megéltünk. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.)