Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Gusztáv szerkesztett, ez az ünnep a mai napra ki van téve, helyesen. Kérésem a t. elnökséghez tehát az, hogy ne méltóztassék jövőben oly naptárakat használni, melyek inkább üzleti szempontból, semhogy az idő meghatározásának pontosságára való tekintetből adatnak ki, hanem méltóztassék használni a magyar tudományos akadémia almanachját. Engem nem vezet lelkiismereti furdalás, mert [253] én részemről kijelentem a t. képviselőháznak, hogy én az ünnepek tekintetében, mint minimumhoz, csatlakozom azon nézetekhez, melyeket Göndöcs t. képviselőtársam, mint római katholikus pap ezen házban kinyilvánított, a ki tudniillik kivánt, hogy az ünnepek a minimumra reducaltassanak és a melyek megtartatnak, vasárnapra helyeztessenek át. (Helyeslés a szélső balon.) 1881—84. 38. A középiskolai törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával 1883.április 2. 1881—1884. XI. 255—258 [255] T. ház! Mindenekelőtt meg kivánom jegyezni a t. minister ur előadására, hogy én azért nagy köszönettel tartozom neki; mert a jelenlegi kormány többi tagjai nem igen kényeztettek el minket azzal, hogy egy fontos részletes vita alkalmával álláspontjukat jelezzék. Megkívánom jegyezni azt is, hogy erről az oldalról a különvélemény előterjesztői sohasem hangoztatták azt, hogy a reáliskola töröltessék el, a gymnasium pedig maradjon meg olyannak, a minő; ellenkezőleg, sem gymnasium-, sem reáliskoláról, sem reálgymnasiumról nem, hanem egységes középiskoláról volt szó és hangoztatták azt, hogy az egységes középiskoláról volt szó és hangoztatták azt, hogy az egységes középiskolában a humaniórák, a mathematica és természettudományok egymáshoz egészségesebb viszonyba hozassanak. Ezeket előrebocsátva, engedje meg a t. ház, hogy mielőtt a törvényjavaslat azon részéhez szólanék, a mely didacticai természetű, némely általános megjegyzést tegyek. (Halljuk!) A ki jelenlegi közoktatásügyi rendszert nemcsak Magyarországon, hanem mondhatni egész Európában figyelemmel kiséri, az múlhatatlanul kell, hogy észrevegye, hogy mindenütt van egy határozott — hogy ugy mondjam — hajlam, hogy mindenütt rendkivüli súlyt fektetnek a qualificatióra az élethivatások tekintetében.A t. ház többsége csak a közel múltban fogadott el egy törvényjavaslatot, a mely a hivatalnokok minősítését mondja ki. Már magában véve ez az áramlat rávall a chablon embereire; az értelem fejlődése pedig határozottan ellene van minden chablonnak. A jelen korszak tanférfiai, kiváltképen pedig azok, a kik a tanügyeket közvetlenül vezetik, szintén a centrlisticus chablonszerű hajlamnak hódolnak, mint hódolnak ennek az administrationalisták, gouvernementalisták, szóval a kormányzati férfiak. Ok is azt képzelik, hogy egy nemzetnek a közoktatásra igényt tartó nemzedéke épen olyan, mint a mézeskalácsosok által készített pép, a melyhez nem kell egyéb, csak egy faragott forma és ebbe a faragott formába a pépből egy darabot beszorítanak és szines czukorkákkal kiszínezik és ha méltóztatnak parancsolni, lesz belőle huszár, vagy ha kell, lesz gyalogos, az egyik épen olyan szép, mint a másik. (Tetszés a szélsőbalon) ... [256] Én, t. ház, egy beszéd keretében természetesen nem tehetem bírálat tárgyává az összes közoktatást a tantervekre való tekintetből, hanem egyre kikérem a t. ház figyelmét, a mi tökéletesen jellemzi a középiskolák állását a kor szelleméhez képest. Épen e könyvből mentett kimutatás alapján következik, hogy a gymasiumnak heti óraszáma 233, ebből esik a latin nyelvre hetenként 48, a görögre 19 óra, tehát két olyan nyelvre, melynek lüktetését most már a társadalomban általában nem tapasztaljuk, kivévén, hogy a mythologiából szokás hasonlatokat idézni a képviselőházban vagy egyebütt, de nem az eredeti forrásokból, vagy fordításokból merítve. E tantárgyakra az egész időnek több mint egy harmada fordittatik. Ha puhatoljuk a társadalom állását e tekintetben: látjuk, hogy napról napra fogynak azok, kik jó lélekkel elmondhatják, hogy a classicus nyelveket értik és tudják. Sőt találunk a jogi pályán egyéneket, hol pedig, mint az orvosoknál, a multakra való tekintetből e nyelveknek értéke van, kik a corpus jurist az eredeti szövegben nem tudják értelmezni s kikre nézve áll az, hogy azok, kik több időt fordítanak a latin nyelv elsajátítására, mint a jogtudományra, elveszik a tért a latinul nem tudó ügyvéddel szemben. A két ó-kori classicus nyelvre tehát