Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

vágyát, azt a hamis becsvágyat, felkeltik a női hiúságot, már a távolban mutogatják az órdókat, díszokleveleket e melyek az illetőknek kitüntetésére fognak jutni. No t. ház, már magában véve ez az eszköz nem illik össze a jótékonyság valódi fogalmával mert a jótékonyság nem nemes, ha nem fakad önként nemes szivből, az ilyen összecsábitott, összekolompolt jótékonyságot megbélyegzi maga annak a hiúságának a dija, az ára. És mi mindent csinálnak önök uraim kik a vöröskereszt-egylet eszméjét annyira propagálják. Hiszen maga ezen törvényjavaslat tanúsítja, hogy mily eszközökhöz folyamodnak e czél propagálására. Hisz itt a jótékony czél a szerencse játékkal mely a büntető törvény szerint tulajdonkép büntetendő, áll kapcsolatban. Hisz már önöknél az egész államrendszer az állami gazdálkodás, sőt mint látjuk, az egész jótékonyság semmi egyéb, mint lutrizás, kártyázás és koczkavetés.... [216] Ismétlem, igenis bármilyen formában nyilatkozzék a nyomor a társadalomban, mikor meg van, elő fognak állani a jószívű igaz emberbarátok és segíteni fognak azon. De nem acceptálom és nem fogom acceptálani, hogy én már előre is előlegesen egy minden népjognak és emberi érzeteknek ellenére mesterségesen, kiszámitottan előállitandó nyomornak bekövetkezését elősegítsem. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, ellenben van szerencsém beterjeszteni a következő határozati javaslatot. (Olvassa.) „A magyar országgyűlés képviselő háza kimondja, hogy; Tekintettel arra, hogy a háború okozta nagy nyomor enyhítésére a magán jótékonyság fillérei nem elegendők s ethikai indoknál fogva reá sem fordítható; Tekintettel arra, hogy a háború következményeinek jóvátétele magát a rendszert — legyen az állami vagy dynastikus — illeti; Tekintettel arra, hogy a magyar társadalomban akkora a köznyomor — a tényleg létező — hogy a társadalom jótékonysága már ezt is alig enyhítheti; Végre tekintettel arra, hogy a beterjesztett törvényjavaslat az erkölcsöt az erkölcstelenséggel keveri össze, a mennyiben a jótékonyság czime alatt a szerencsejátékot is árulja: Mindezen indokoknál fogva a törvényjavaslatot elvété. (Élénk helyeslés és a szélső balon.) Aláirtak: Mocsáry Lajos, Herman Ottó, László Imre, Krisztinkovich Ede, Meszlény Lajos, Madarsz Jenő, Hollósy Károly, Lázár Ádám, Szederkényi Nándor, Duka Ferencz, Moni Gyula.'^ [218] Azzal vádol a képviselő ur, hogy mi az országot desorganisatióhoz akarjuk juttatni; hiszen a mi programunk legsarkalatosabb pontja épen az önálló független Magyarország, tehát nem a desorganisatió, hanem épen, az, hogy kivonjuk az országot azon desorganisatióból melybe önök vonták. (Ugy van! a szélső baloldalon. Ellentmondások a jobboldalon.) És hát önök hol állanak, hiszen önök még az 1867-ki alapon sem állanak; mi Magyarország törvényes fejlesztése alapján, önök a fusió alapján állanak, mely itt óriási társadalmi confusióvá kezd növekedni. (Derültség a szélső baloldalon.) Mégis azzal akarnak önök vádolni, hogy mi mozditjuk elő a socialismus tanainak terjedését, de vegyék figyelembe Németország socialistáit, Francziaország anarchistáit a nihilismust és azon csekély jelenséget is, mely Magyarországon van és nyissák fel a történelem könyveit és azt fogják találni, hogy a kötelességeiket nem tudó kormányok ennek a mesterei. A t. képviselő ur nem gondolta meg szavainak horderejét, mikor ő azzal a bizonyos gúnyos arczkifejezéssel arra czélzott, hogy az állatvédelem terén működöm; a t. képviselő ur Amerikára tud hivatkozni Angliára, Francziaországra tud hivatkozni. Ugyan legyen szerencsém szerény lakásomon, meg fogom neki mutatni az angol törvényhozás összes intézkedéseit és helyes intézkedéseit meg fogom neki mutatni azon egyletek hosszú sorának czímét és ki fogom mutatni azoknak eredményét és azt fogja látni, hogy az csakugyan a társadalom segitésére szolgált. ... Tessék elhinni, hogy nálunk a jótékony és egyéb czél czime alatti játékkedv uton-utfélen már burjánzik; már szenvedélyeket fakaszt. Az úri kaszinó kártyapénze évenként 12,000 frt; evvel szemben az önök rendőrsége üldözi a roulettet és üldözi a nyomorult apró sipistákat és ime felállítják a totalisateurt, hol épen ugy, mint a roulettnél, géppel, a nyomorult mesterlegényt kifosztják heti bérének felétől. A t. képviselő ur vonja le magának a conseguentiát és vallja be, hogy az [219] ilyen morál nem a képviselőházba és nem az előadói székbe való, hol a tisztelt képviselő ur nemcsak mint a bizottságnak, hanem mint a kormány-rendszernek repraesentánsa emeli szavát. Ha onnan mondta volna, (a képviselői padokra mutat) nem Ítélném