Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Néhány nap múlva le fog hullani a lepel egy szoborról, melyet a nemzet kegyelete, a nemzet tisztelete egyik leghőbb és legnagyobb fiának, Petőfi Sándornak, a lánglelkű költőnek emelt. T. képviselőház! Nem tarthatom hivatásomnak, hogy én Petőfi Sándor jelentőségét e házban részletezzem. Sokkal gyengébb vagyok, semhogy ezt tehetném, nemhogy megközelíthetném azt a halhatatlant, a ki a szabadságnak és a szerelemnek a leghivatottabb dalnoka volt, a ki a haza oltárán oly lángot gerjesztett, melynél késő nemzedékek is mindig melegedni fognak, tanulni fognak tőle hazaszeretetet, szabadságszeretetet és emberszeretetet. Ily lángoszloppal szemben azt hiszem, hogy csak néma bámulat és hallgatás illeti meg a törpe epigont. Egyszerűen indítványozom t. ház, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza, a kiben szintén kell hogy lüktessen hazaszeretet, melynek ily hivatott képviselője Petőfi és az ő múzsája; — tegye le koszomját a Petőfiszobor talapzatára. (Altalános élénk helyeslés.) Ajánlom indítványomat a t. ház figyelmébe. 1881—84. 25. A hadseregről 1882. november 23. KN. 1881—1884. VII. 205—207. [205] T. ház! Valóban csak a legerősebb kötelességérzet indíthat arra, hogy felemeljem szavamat és hangoztassam ki a pusztába. Ugy látom és ugy tapasztalom, hogy itt már csak a galvanicus processus indítja ma házat és az egyes képviselőket arra, hogy akkor, mikor fundamentális magyarázatáról, vitatásáról van szó, azt figyelemmel kísérjék és az által kötelességüket teljesítsék. (Igaz! szélső balfelől.) De felemelem szavamat, mert e házban kezdenek oly elvek felszínre kerülni, a melyeket nemcsak egyszerű megrovásban kell részesíteni, de a melyek ellen a leghatározottabban kell tiltakozni. Én meg vagyok rendülve belsőmben, hogy a budapesti egyetem egyik tanára itt a magyar törvényhozás termében kifejezte azt, hogy ezen nemzetnek egyik legfontosabb attribútumához, az önálló hadsereghez semmi joga; és tiltakozom az ellen annál inkább, mert ezt épen az észjog tanára mondotta, a kiről fel kell tenni, hogy a nemzet történetét ismeri. És ő az észjogtannal nem tud oda felemelkedni, hogy keresse a magyar hadseregnek csiráit a történelemben, mert annak tudnia kell Magyarország történelméből, hogy mikor az ősök bejöttek ez országba, nem jöttek mint vándorló legények hanem bejöttek mint nemzeti hadsereg és pedig, mint igazi hadsereg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És valahányszor e nemzet oda jutott, hogy meg kellett állni saját léteért ellenségeivel szemben, lett légyen az Rákóczy idejében, lett légyen az 1848 és 1849-ben: ez az ő igazi joga fölébredt benne és ismét fennállott az önálló hadsereg, melynek jogát tőle elvitatni senkinek nem adatott. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) ... [206] Én, t. ház, nem tartozom azok közé, valamint barátaim sem tartoznak azok közé — hiszen elegen adtak kifejezést ennek — kik a haruspexek által hangoztatott jelszavaknak felülnek. Jó t. ház, megvizsgáltuk ezen dolgot, a mint a mi álláspontunkból egyáltalán lehetséges volt. De nekem felötlik itt, hogy sem czélszerűség, sem takarékosság, sem gyorsabb mozgósítás, sem semmi egyéb nem vezette voltaképen azt a kezet, mely a reorganisatiót kezdeményezte és törvénybe ütközőleg már is végrehajtotta. Felötlik előttem t. ház, hogy valahányszor Austria közös hadseregével együtt vereséget szenvedett, rögtön megkezdették a reorganisatiót, folytatták a reorganisatiót ide is, oda is. Csapat áthelyezés, a nemzetiségek összekeverése, a gombok számának megváltoztatása, új zsinór behozatala, mindez oly dolog, mely a belszervezetre tartozik. A külszervezetre vonatkozólag t. ház, az egész történelem, kivált azóta Ausztriával ezen boldogtalan kapcsolatban állunk, csak egyre tanít, egyre oktat és ez az, hogy a mikor vész fenyeget, bármerről fenyegessen az, akkor a magyar csapatok azok, a melyeket lassanként a vész helyének közelébe tolnak előre. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S én t. ház, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy bármiféle más, a közös hadsereg alapján végrehajtott reform nem lesz képes a hadseregnek megadni azt a mi nélkül hadsereg egyátalán nem teljesítheti kötelességét, tudniillik az egységes eszmét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindaddig az önök összes territoriális rendszerei nem érnek semmit. (Tetszés a szélső baloldalon.) S mithogy ez igy van és nem máskép, t. ház, én értem a mostani territoriális rendszer behozatalát, de oly értelemben, hogy látják a látóhatáron a